Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

111 jével a francia,^ angol, spanyol, portugál vagy pláne az amerikai színházak közönsége elé kerüljön. A konkrét film jogát tehát a magyar szerző a magyar filmgyártónak a háború alatt, ilyen körülmények között, kizárólag azért engedte át, hogy magyar filmet állítson elő. Nem pedig azért, hogy magával a szerzett joggal akár itt, akár másutt kereskedjék. Aki tehát ismeri a háború alatti tényleges helyzet nek körülményeit, kizártnak kell, hogy tartsa, hogy a szerződő felek erre ne gondoltak volna. Kétségtelennek kell tartani, hogy a szerződő felek a filmjog megvétele alkalmával csak olyan jog tárgyában alkudhattak, amely jog a központi hatalmak területén aknázható ki. Sem a háború befejezésének időpontja, sem kimenetelének eredménye nem volt előrelátható és igy hallgatag semmiképpen sem lehetett a felek között olyan eonsensus, amely a film jogának a háború megszűnése utáni időre való automatikus kiterjesztését biztosíthatta volna a filmjog megszerzőjének. De ellene mond a háborús filmvállalatok azon álláspontjának, mintha ők az egész világra szóló korlátlan jogot szereztek volna, az a további meggondolás is, hogy maga a „Weltfilmrecht" is, csak területileg korlátlan, időben azonban korlátozóit. Az a gyakorlat alakult ki ugyanis a külföldi államok idevágó ügyleteinek megkötésénél, hogy a „Weltfilmrecht"-et 6—7 évi időtartamra engedi át a szerző a fi lm vállalkozónak. Ilyen körülmények között nem lehet arról szó, hogy a háború alatt Magyarországon létesitett megfilmesítési szerződésnek, a tények és jogszabályok helyes méltatása alapján, oly hatályt tulajdonítsunk, hogy a jogszerző ma — körülbelül Í0 esztendővel a jogszerzés után —. azt vitathassa, hogy az egész világra szóló korlátlan jogot szerzett. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás szembetűnő aránytalansága szintén jelentős érv a vállalkozói álláspont cáfolatára. Ennek a körülménynek kiemelése mellett kell még rámutatnunk arra, hogy sem a logika, sem a méltányosság nem nyújt alapot olyan álláspont megkonstruálásához, amely álláspont módot adna arra, hogy a háborús konjunktúra alatt tömegesen megszületett jelentéktelen és időközben megszűnt filmvállalatok, potom pénzecskén, kisded vállalkozásaik számára olyan jogokat szereztek legyen, amely jogokat saját életükön túl óhajtanák meghosszabbítani és engedményeseik segítségével kivannak óriási vagyonnal felérő tőkét kovácsolni azokból az ügyletekből, amelyeknek ilyen je-