Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

102 A testületi eszmecserék rendszeresítése és megszervezése amiatt is szükséges, mert a társasbirói rendszer leépítése folytain a birói Ítélkezés a tanácskozásban rejlő garanciális tényező; az elsőfokú eljárásban egészen nélkülözi, a felsőbb bírósági szervezetben pedig az szűkebb körre szorul és ennélfogva valahogy annak a pótlásáról kell gondoskodni, de csak azzal az óvatossággal, hogy a társasbirói rendszer leépítésének az előnyei veszendőbe ne menjenek. Jól tudjuk, hogy az eljárás gyorsasága a jó igazságszolgáltatásnak nélkülözhetetlen kelléke, s hogy ebben a tekintetben a társasbirói eljárás az egyesbíróival nem versenyezhet. Az is kétségtelen, hogy a társasbirói rendszer fönntartása elviselhetetlen közterhekkel jár és hogy a társasbiráskodás előnyei megsemmisülnek akkor, ha több birót kell alkalmazni, mint amennyi jó bírónak való emberanyag rendelkezésre áll. A birói létszámnak nem jó bírákkal való szaporítása igazán nem érdemli meg az áldozatot. Arra kell módot keresni, hogy a társasbirói rendszer leépítéséből származó előnyök kockáztatása nélkül a társasbiráskodásnak egyedül fényoldalai értékesíttessenek. Ez a cél a testületi eszmecserék rendszeresítésével és megszervezésével megvalósítható. A társult erők igénybevételével a legnagyobb mértékben takarékoskodni kell ugyan, de minthogy ezeknek az alkalmazása teljesen csak az igazságszolgáltatás színvonalának a rovására mellőzhető, ennélfogva a társas erők bekapcsolódásának csak akkor lehet helye, ha a bekapcsolódástól hatványozott produktivitás várható. Az nemcsak lehetetlen, de nincs is rá szükség, sőt fölösleges, hogy minden ügyben és minden alkalommal a birói tárgyalások és Ítélethozatalok társas erőkközreműködésével történjenek. A társasbirósági erőknek a konkrét jogesetek tárgyalásánál és elbírálásánál az elsöfolyamodásu eljárásban való igénybevételéről le kell mondanunk, mert az ezzel járó anyagi terheket az állam nem győzi és nem is képes annyi birót előteremteni, mint amennyire ennek a föladatkörnek a kielégítő betöltése céljából szükség van. Különben is a társasbiráskodás körében az eröpazarlás kikerülhetetlen, mert akárhány perben és az eljárás akárhány szakában a társas erők jelenléte és közreműködése teljesen fölösleges, de azt lehetetlen előre pontosan megállapítani, hogy mely ügyekben és az eljárás mely szakában produktív vagy meddő a társasbirói működés és ennélfogva lehetetlen a peres eljárásból a társasbirói működés fölösleges részét kiküszöbölni és az eröpazarlást kikerülni. Az egyes perbeli jogesetek tárgyalásának és elbírálásinak az utja nem alkalmas a társasbirói erők értékesítésére, mert ezen az uton az erők összetételében rejlő érték aránytalanul csekélyebb mértékben érvényesül, mint amilyen áldozatot igényel az intézmény fönntartása. Nem az egyes konkrét jogesetek tárgyalása és elbírálása utján, vagyis nem elaprózottat! kell az erők összetételében rejlő értéket az általános birói gyakorlat javára hasznosítani, mert ha ezeket az erőket