Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

99 bennünket, hogy csak a baj okainak a kiderítésétől és eltávolításától lehet komoly segítséget remélni. A perek rémséges elszaporodásának, — jól tudjuk — az igazságügyi okokon kivüi. főképen gazdasági és ezenkívül politikai, nemkülönben kulturális okai is vannak. A gazdasági, kulturális és politikai okoknak, valamint ezek kiküszöbölésének a kérdésével ezúttal még általánosságban sem foglalkozunk, hanem közvetlenül a törvénykezés terén nézünk szét megoldási mód után. A jogviták megsokasodásának egyik íöoka abban rejlik, hogy a világháború és a forradalmak nyomán gyökeresen megváltozott gazdasági és általában társadalmi viszonyok olyan bonyodalmakat teremtettek, amelyeknek a kibogozására az érvényben levő jogszabályok nem eléggé alkalmasak. A jogalkalmazásterén ekként beállóit bizonytalanság és ingadozás a perek tömeges kitermelődését eredményezi. Ezenkívül annyira egészen újszerű jogviszonyok is keletkeztek, amelyeknek a megítélésére az érvényben levő jogszabályok utmutatásl egyáltalában nem tartalmaznak és uj jogalkotás váll szükségessé, ez a jogalkotás azonban sokáig várat magára és e miau nem képes a perek áradatát megállítani. Elősegíti még a perek burjánzását az is, hogy a gazdasági viszonyok nagymérvű átalakulásának a folyamata még nem ért végei és ebből az okból a jogalkotás és jogalkalmaz;!- nem tud kellő megállapodottságra szert tenni. A perekel termelő jogbizonytalanságnak tehát ez a korlátja is hiányzik. Valóban nem nehéz annak a meglátásáig eljutni, hogy a .jogalkotás és jogalkalmazás tökéletesítése és meggyorsítása hathatós eszközül szolgálhat a perek számának a csökkentésére. A fejtörés tulajdonképen annál a kérdésnél kezdődik, hogy miképen lehetne ezt a ( élt megvalósítani? Ea a szabályozatlan jogviszonyok elbírálására a lehető legjobb jogszabályok a lehető leggyorsabban létesülnek és ha a bírói gyakorlat kialakulása nemcsak meggyorsul, hanem alaposabbá is válnék, szűkebb körre szorulna annak a bizonytalanságnak és ingadozásnak a lehetősége, amely a pereknek legjobb termőtalaja. Ami mindenekelőtt a jogalkotás kérdéséi illeti, érvényben levő jogszabályaink két föforrásból erednek, nevezetesen a törvényhozásból és a jogalkalmazás szűkebb körén túlterjedő, tehát valósággal jogalkotó bírói gyakorlatból. Abban a tekintetben eltérők lehetnek a vélemények, hogy helyes-e, ha a bírói hatalom a törvényhozás jogköréi is gyakorolja, de ennek az elméleti kérdésnek a tárgyalását ezúttal bátran kikapcsolhatjuk arra a tényleges állapotra való tekintettel, hogy bíróságaink a szó legszorosabb értelmében vett törvényhozói hivatást is betöltenek. Ezzel a körülménnyel számolni kell és ennélfogva a birói jogalkotás utjának az egyengetését elhanyagolni még akkor sem volna szabad, ha arra az elvi álláspontra helyezkednénk, hogy a birói hivatás a jogalkalm azás hatáskörére szorítkozik és a bírónak a törvényhozásba beleavatkoznia nem szabad. Bíróságaink bölcs mérséklettel bár. de mégis állandóan gyakorolják a jogalkalmazási'''! élesen