Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Fizetésképtelenségi jogunk reformja

92 a ma szervetlenül egymásra torlódó intézmények (csőd, kényszeregyesség kényszer/elszámolás) elméletileg szerves egységbe, de egyúttal gyakorlatilag is a lehető leghaszr.osabban foglaltassanak össze. Célkeresésénél csupán azt a megoldást találja jogosnak, amely mellett a hitelezők egyfelől a legnagyobb mérvű kielégítéshez jutnak, másfelől az egyforma bánásmód a hitelezők közt leginkább juthat érvényre. A szerző íészletesen ismerteti a esőd megnyitása nélkül lezajló fizetésképtelenségek mai típusát és az anyagi igazsággal össze nem férő jogi tökéletlenségeit. Nevezetesen rámutat a hitelezői védőeszközök hiányosságára. A szerző ismerteti a magánjogi törvénykönyv tervezetének 1240. g-át, amely kiindulópontja lehetni1 egy alakilag legcélszerűbben, külön törvényben szabályozandó megtámadási instrumentumnak. A Schreyer-féle tervezetét igen ötletesnek, de célra nem vezetőnek tartja és e tekintetben ö is osztja a Mes'zleny-féle tervezet elgondolását, bár azt, — sajnos, csak általánosságban hangoztatott — bizonyos szempontokból hiányolja. Abban azonban ö is egyetért a Meszlény-féle tei vezettél, hogy a esődönkivüli megtámadásnak célja csakis a esőd lehet, az ily módon megtámadott vagyonrészek tehát elsősorban arra szolgáljanak, hogy a csődnyitáshoz szükséges költségekre fedezet teremtessek. Helyesen emeli ki a szerző, hogy büntetőjogilag is mily kevés retorzió áll rendelkezésre azzal a fizetésképtelen adóssal -zeniben, akit valamely oknál fogva nemcsak a esődnyitástól, banem attól is megkíméltek, hogy vagyontálansagi esküt tegyen, inert ilyenkor a vétkes vagy csalárd bukás, bármely alapos tényállás is feküdjön a biró előtt, mégsem állapitható meg csupán azon véletlen oknál fogva, hogy a hitelezők nem kértek csődöt ellene, tahin éppen azért, mert eleve is kizártnak láttak akármily anyagi eredményt. S/épen mutatja ki az értekezés, hogy a esődönkivüli kény* szeregyess^g intézménye, amely háborús panaeeának készült, mikép leit a háború utáni idők visszaéléseinek kútforrása, amely állapoton az 19v?ő. évi kompromisszumos reform lényegileg nem sokat változtatott. A megoldási ezek titán egy egységesen szabályozott fizetésképtelenségi eljárás megszervezésében látja, teljesen kikapcsolva az adósnak az eljárás módját illető választási jogát. Az adós azonnal, mihelyt fizetésképtelensége tudatára jutott, jelentse ezt a bíróságnál, amely minden esetben lefolytatná az előzetes elárást s csak miután ez megtörtént, döntsenek a hitelezők arról, íogy csődöt kivárniak-e, vagy hajlandók az adóssal (kényszer-) egyességet komi. Az (). 11. E. szerepköre tisztán gazdasági kérdésekre (vagyonfelülvizsgakis, a hányad elbírálása, az adós üzletvitelének ellenőrzése) szőritkozhatik, de a tulajdonképeni bírói feladatok megoldását el kell vonni tőle.-A jövő esődetjárását is modernizálni kell a gyorsaság és olcsóság szempontjából. Nem ^hagyhatom szó nélkül, hogy a nyilván külföldi érdek]< (lésre számító könyvecske német nyelvezete igen nehézkes és nagyon is magyarból fordítottnak tűnik fel s hogy a sajtóhibák szempontjából sem ártott volna a nyomtatást alaposabban ellenőrizni. Ür. Frankéi Pál. Dr. Kovács Marcel Pp.-kommentárjának V. füzete a 238. §-tóI a 370. §-Í£ terjed. Jelentékenven bővültek a 252., JG i, 268., 271., 325., 350., 363., 368. §-ok, de különösen a köztudomásról, a bizonyítási teherről, a bizonyítékok mérlegeléséről, a törvényes védelmekről ós az okiratok alaki érvényességére