Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A tulajdonjog törvényes korlátozása az ausztriai ingatlanoknál

87 után sincs módja a törvényes bérnél magasabbat kérni. A novella ezt meg akarja szüntetni és jogot akar adni a háztulajdonosnak arra, hogy uj bérbeadásnál szabad belátásuk szerint a békeár 5000-szereséig emelkedő bért követelhessék. Félévnél hosszabb ideje fennálló bérleteknél teljesen fennáll a szerződési szabadság a bér megállapítására vonatkozólag. A novella ezen meghatározása jogpolitikai szempontból megengedhető, mert ez esetben a bérviszonyok alakulása alatt a bérlök uj követelései forognak szóban, — a bérlő kényszerhelyzete a lakáskeresésnél itt nem jön figyelembe, úgyhogy a bérlő a háztulajdonossal min.1 egyenrangú szerződő fél 'áll szemben. Minden olyan megállapodás, mely a lakástörvény bérmegállapításának megkerülése céljából köttetik, a törvény rendelkezéseinél fogva érvénytelen. Az efajta megállapodások fejében fizetett összegek visszakövetelhetök. Lakásokra ez a fennálló joggyakorlat szerint, kivétel nélkül érvényes. Efajta perek mindennaposak. A joggyakorlat szerint a lelépési szerződés megkötése, amely a lakás birtokába juttat és a lelépési dij utólagos visszakövetelése, a visszakövetelő álláspontjából nem tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek. Üzletek eladását, ha a vevőkör és a vállalat is együtt adatik el, a joggyakorlat nem tekinti üzlethelyiség, hanem vállalat eladásnak és (ez esetben) a visszakövetelést nem engedi meg. Csak legutóbb nem hagyta jóvá a legfelsőbb biróság néhány döntvényében a visszakövetelést arra az esetre, ha egy hosszú lejáratú szerződés nyújtásáért fizetségei követeltek. A felmondáskorlátozás kérdésében a tulajdonlógkorlátozás még élesebben mutatkozik. A bértörvény 19. §-a szerint a felmondás^ csak a törvényben demonstratíve felsorolt fontos okokból engedhető meg. A felsorolt felmondási okokból különös érdekességgel kevés bir. A bér nem fizetés, vagy a bérlő egyéb vétkes magatartása külön tárgyalásra nem szorul. Érdekes a felmondási rendelkezés a saját szükséglet esetében, amely az alábbi előfeltételeket követeli meg: sürgős szükséglet, vagy valamely lemenő számára való sürgős szükséglet és elsősorban annak kimutatása, hogy a felmondóra a bérszerzödés fenntartásából aránytalanul nagyobb hátrány származik, mint a bérlőre, a felmondásból. Ezen tényállás szerint a felmondás majdnem keresztülvihetetlen. Ha már a sürgős szükséglet bizonyitása sikerül is, csak a legritkább esetben sikerülhet annak bizonyitása, hogy a felmondóra aránytalanul nagyobb hátrány háramlik, mert hiszen a felmondást szenvedő mindig arra az álláspontra helyezkedik, hogy a felmondás esetében hajléktalanná válik. A második felmondási ok a saját szükséglet cimén a sürgős saját szükségletet feltételezi és megköveteli e mellett egy helyettesítő bérlemény szolgáltatását, amelynek fekvését és minőségét tekintve, megfelelőnek kell lennie. Ennek a felmondási oknak az előfeltételei is nagyon szigorúak. A joggyakorlat ezeket nem mérsékli, sőt annyira kiélesiti, hogy a gyakorlatban ezzel a felmondási okkal, amely az előbbivel szemben az