Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Köztartozások és csődmegtámadás

76 Joggyakorlat. A „nyilvános előadás" szerzőjogi értelmezéséhez egészen meglepő adatokká] járult hozzá a budapesti kir. Ítélőtábla egy legutóbb kelt Ítéletével, amely — ba áz belybcnhagyatnék — a színpadi szerzők számára azl jelentené, hogy a klubtagok és ezek vendégéi előtt tartott műkedvelői előadások után nem jár szerzői jogdíj. Ez a kijelentés a tábla P. XIV. 8594—1927. ügyszámú végitélétében foglaltalik s bár még bálra van az ügyben a Kúria döntése, inai mosl szóvátehetjük ezt a szerzői jogi szempontból igen fontos kérdést, meri abban a szerzők rovására erősen retográd irány mutatkozik. Még pedig — és ez sajnos nem meglepetés számunkra — a szerzői jog személyiségi vonatkozásában is. Az alább közöli táblai ítéletben ugyanis egyebek közt azt olvassuk, hogy a fordító; — aki a szerzővel egyforma védelemben részesül, — nem támaszthat igényi arra. hogy megnevezzék, ha <-sak ..nem fejezte ki azl az akaratét", hogy a szinlapon vagy meghívón kitegyék a nevét! A tábla, sajnos, nem ad utbaigazitásl arra nézve, hogy a szerző vagy a fordító mikén! fejezze ki abbeli akaratát, hogy mindenki, aki műsorára tűzi ki a darabot, tartozik szerzöt-forditót megnevezni, — de a személyi.-égi jog általános elveiből folyik, hogy senkinek egyéni érvényesüléséi elnyomni, tebál a szerzői vagy fordítói mivoltál elhallgatni nem szabad s amennyiben valaki ez ellen a személyiségi jogi elv ellen vét, annak ellenében szerzönek-forditónak lebecsülése miatl támad kereseti igénye (actio injuriarum aestimatoria), amely ezidöszerinti szerzői jogi reml-zerünkben „nem vagyoni káréri való elégtétel" szolgáltatására irányul. Az ujabb külföldi szerzői jogalkotások már kifejezetten de%etálják ezt a személyiségi vonatkozású elvet, köztük legvilágosabban az uj olasz szerzői törvény, amely Ki. szakaszában kimondja, hogy ,,a szerzőnek mindenkor joga van keresetet indítani avégeti, hogj müvének szerzőségé e] ne nyomassók (francia szövegében: „que la paternité de son oeuvre ne sóit méconue"), mert, ez neki igen súlyos r< méltatlan morális kán okozhat". Felső bíróságainknak a jogfejlődés iráni való kiváló érzéke mellett remélhető, hogy a személyiségi jog vonatkozásait a szerzői jogi ítélkezésekben ezentúl mind szélesebb körben fogják figyelembevenni, meri erre vezet az uj irány a szerzői jog külföldi gyakorlatában s az elöl a berni egyezményhez csatlakozott állam bírósága aligha zárkózhatik el. Az e-et egyébként ez: Egy lipótvárosi társaskörnek a klubestólyén előadták a ..Szobalány őnagysága" eimti zenés színmüvet felperes fordításában, de az ö megnevezése nélkül. A|z előadásra tőle engedelmet nem kértek és felszólítására jogdija! nem fizetlek. A felperes fordító szerzői jogbitorlás iránt indít keresetet s annak a budapesti kii', törvényszék helyt is adott. A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperesi kéréseiével elutasítja s azt mondja indokolásul, hogy: mivel alperes a szóbanforgó zenés színmüvet nem mindenki által szabadon és tetszés szerint hozzáférhető, léhát nyil-