Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Köztartozások és csődmegtámadás

74 egységes törvényhozási szabályozás eredményeként jelentkezhetik — agy kétségtelenül a kamatkérdések komplexuma ez. A 35. számú jogegységi határozat nem alkalmas arra, hogy a jogügyleti kamat kérdését megnyugtatóig rendezze. De azzal, hogy az elavult törvény kifejezeti restaurálásával végletekig élesati a gazdasági érdekek és a hatályos jogszabályok közötti diszharmóniát, talán siettetni fogja a 'kamatkérdések megoldásának egyedül helyes és lehetséges módját: a törvényhozás intézkedését. Dr. Yarannai István. Köztartozások és csódmegtámadás. A Budapesti Közlöny október 9. száma hozta a pénzügyminisztériumnak a 600/1927. P. M. sz. hivatalos összeállitáshoz Eüzött 60.000 -/.. végrehajtási utasítását a közadók kezelése tárgyában-. Ennek a gyakorlatilag igen nagy jelentőségű hivatalos összeállításnak 86. §-a, 2. bekezdésében néhány lapidáris szóval egy gyakorlatilag rendkívül nagy jelentőségű kérdési intéz el. Kimondja ugyanis, hogy „a köztartozások miatt a csödnyitási megelőzően szerzett zálogjogok a csődtörvény alapján meg nem támadhatók.'' Ennek a rendkívül nagy jelentőségű jogszabálynak a gyakorlati konzekvenciáját vonja le a végrehajtási utasítás, amikor az ez ügyben eljáró közegeket arra utasítja, hogy a csődhyitást megelőzően lefoglalt ingótárgyak elszállítása, hatósági őrizet alá vétele és elárvéréz.tetése iránt késedelem nélkül intézkedjen. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés, súlyosan, jogi és gazdasági szempontból egyaránt a legmesszebbmenőén töri át csődtörvényünk egész konstrukcióját. A kincstár itt oly privilégiumhoz jut, amely a köztartozások körének az utolsó években történt rendkívüli kibővülése — maga- adók. forgalmi adó. vámhitel stb. — folytán egymagában véve is biztosítja a esőd teljes gazdasági sikertelenségét s a másodosztályú hitelezők számára a gazdasági lehetőségeknek 100%-ra való kizárását. Sőt miután a korábbi foglalások révén a kincstár magát meg nem támadható, külön kielégitésre jogosított, süt a fentiek értelmében önmagái gyakorlatilag is külön kielégítő hitelezőnek minősíti, a csödbeli akció az esetek legnagyobb számában szinte arra a kérdésre zsugorodik, hogy ezen külön kielégítés által igénybevett vagyontömegből mit tud még a tömeggondnok a maga tömegköltségei számára megmenteni? A közadők kezeléséről szóló H. ö.-nek ez a rendelkezése önmagában véve felboritja csödtörvényünk egész rendszerét. Hiába állítja fel a csődtörvény a maga kategóriáit: tömegtartozásokról, tömegköltségröl, elsőmásod- és harmadosztályú követelésekről szólván, a pénzügyminiszteri rendelet megtámadhatatlanná minösílvén a köztartozások miatt szerzett zálogjogot, a csődtörvény egész felépítését, gondos mérlegelésen épülő sorrendi megállapításait teljesen illnzóriussá leszi. Pedig kétségtelen, hogy valamely követelésnek privilegizáltsága, osztályozás szempontjából való