Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Módszeres jogfejlesztés

3 társadalmi viszonyokon végigvonult megrázkódtatások, az uj és váratlan jogi problémák felbukkanása, amelyeK megoldására sem az objektív jog a megfelelő rendelkezésekkel, sem a jogalkalmazó a megfelelő gyakorlati és elméleti ismeretekkel felkészülve nem volt és nem lehetett. De talán már lelohadt a rajtunk átsöpört viharok erej<' annyira, hogy meglássuk: ez az állapot érthető, menthető, de nem normális, s meg kell mozdulniok a legjobbaknak, hogy példájukkal erről tanúságot tegyenek. A magyar jog nagyobb intenzitással él a bírói. Ítéletek indokolásaiban, mint pl. a német vagy az osztrák jog, s nemzeti sajátosságunk egy értékes drágakövét vesztegetnők el, ha nem tudnók visszaszerezni korábbi hagyományaink felélesztésével a régi bizalmat Ítéleti indokolásaink megfontoltságában, jogalkotó és jogkonzerváló erejében. A birói gyakorlat — ha igy felfogott hivatása magaslatán áll — az élő jog ütőereinek lüktetése; fölösleges tehát attól külön még azt is kívánni, hogy fejlesztő tevékenysége módszeres legyen, ne ötletszerű. Nem igy a törvényhozás. Különösen a magánjog és az a körül csoportosuló joganyagok kiépítése, kors'zerü nivón tartása körül a magyar törvényhozás régtől fogva nem mutatott valami nagy megértést. Ezernyolcszázhatvannyolctól ezerkilencszáztizenegyig tartott, mig létrejöhetett a polgári perrendtartás; kereskedelmi- és váltótörvényünk, csődjogunk innen-onnan ötvenéves; telekkönyvi rendtartásunk, bányajogunk, tenger jogunk az osztrák abszolút időből való és polgári törvénykönyvünk nem tudott megszületni. Nagy kérdés, vájjon a jelen pillanat alkalmas-e és minő jogreformok keresztiülvitelére, s mindenesetre szimptomatikus jelentőségű, hogy az időszerűség kérdésében csaknem minden reformterv felmerültekor nagysúlyú szavazatok akadnak a vető mellett. Lehet, hogy nem tekintjük át kellőkép a reformtervek és a tényleg keresztül vitt újítások inditó okait, lehet, hogy az uralkodó irányzatoktól sokban eltérő látószögből figyeljük a társadalmi és jogi szükségességeket: tény, hogy sokszor oly kezdések járnak sikerrel, amelyeknek sürgőssége legalább is kérdéses, mig kétségtelenül megreformálásra érett jogterületeken az újítástól való idegenkedést tapasztalunk. Igy nem tudjuk, kinek kell oly sürgősen az ingójelzálogjog intézménye, amely ellen annyi komoly aggály merült fel, s am ly könnyen Danaidák ajándéka lehet azok számára is, akik tőle várják azt az olcsó és gyors hitelt, amelyet csak a. gazdasági és társadalmi konszolidáció hozhat meg. Nem tudjuk, miért aktuális a i *