Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Ügyvédi numerus clausus

296 az aggodalom fennáll akkor is, ha a kamarák autonómiájára bízatnék a kiválasztás; még rosszabb lenne a helyzet, ha valamilyen állami szerv nevezné ki az uj ügyvédet, mert akkor bizonyos függőség létesülne az ügyvéd s az állam közt, ami megbénítaná a szabad ügyvédkedést. A numerus clausus hatása a jogkereső közönségre. A közönségnek egyáltalában nem érdeke az ügyvédi karba való felvétel korlátozása. A zárt szám hívei ugyan azt vitatják, hogy emelkednék a kar anyagi és szellemi színvonala, ez azonban nem áll! Már utaltam arra, hogy a jövedelemelosztás numerus e'ausus mellett is egyenlőtlen. A kar szellemi nívóját az „uj rend" nem emelné; azok, akik kellő készültség nélkül — háborús kedvezmények révén — bekerültek a karba, ezután is bennmaradnának. Ami pedig a későbbi nemzedék szellemi színvonalát illeti, e tekintetben sem lehetnek nagy várakozásaink, mert hiszen elsőrendű fiatalemberek kerülni fogják azt a pályát, melyről sohasem biztos, hogy egyáltalán, vagy legalább hogy mikor nyilik meg előttük. Ugyanez áll az erkölcsi nívóra is. Nem lehet közömbös a közönség szempontjából az sem, hogy valaki saját erejéből, tehetségéből és szorgalmából jut-e be a karba, vagy pedig állami vagy társadalmi projekció kihasználásával. Az ügyvédnek — ép a kellő jogvédelem kifejtése szempontjából, tehát a közönség érdekében — teljesen szabadnak és függetlennek kell lenni. Az, aki a karba csak mások kegyének keresése által tud bejutni, nemi lesz képes majd a szabad, jogos, de sokszor kíméletlen kritika fegyverét agy forgatni, ahogy azt a rábízott személyi vagy vagyoni érdek megkívánja. Megállapíthatjuk tehát, hogy a numerus clausus cem a jelenlegi ügyvédi karnak, sem a feltörekvő uj jogásznemzedéknek, sem a jogkereső közönségnek érdekében nem áll, — egyiküknek sem kell. Az ügyvédség bajainak orvoslására a numerus clausus nem alkalmas eszköz. A túlzsúfoltság a tetőpontot már elérte. A létszám csökkentését az egyetemi tanulmányok és a joggyakorlat hatályosabb ellenőrzése (az ügyvédjelöltek szellemi és erkölcsi kiképezése szempontjából), az áljelöltek és álfőnökök szigorú büntetése^ az összeférhetlenség komoly észlelése és lehetetlenné tétele, a> zugirászat rendszeres üldözése s az erre vonatkozó törvényes rendelkezések lényeges súlyosbítása, végül az 1921. évi 27. t.-c.-nek pro futuro hatályon kivül helyezése által érhetjük el. Ezek a minél rövidebb idö alatt megvalósítandó intézmények — véleményem szerint — inkább segítenek a zsúfoltságon, mint a numerus clausus és más retrográd rendelkezések. Ezenkívül az ügyvédi munkaalkalmakat kell szaporítani. mindazon a téren, ahol az ügyvéd beavatkozása a közönség érdekét szolgálja. Többet az ügyvédi kar sohse fog kívánni! Dr. Popper Tódor, a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkár-;*.