Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Határozott időre szóló szolgálati szerződések

283 hogy kényszeregyességet kötött külföldi bíróság előtt a hitelezőivel. A Kúria P. VII. 1350—1927. szánni határozatával igenlően oldotta meg a kérdést. A hivatkozott döntés nem szól a külföldön bárhol létrejött kényszeregyességre elvi általánosságban, hanem csak Ausztriához való viszonyunkban ad határozott állásfoglalást, amikor kimondja, hogy Ausztria és Magyarország közt a kényszeregyezség joghatálya tekintetében viszonosság áll fenn. s nincs oly jogszabály, amely a kényszeregyesség joghatályát csak olyan országbeli hitelezőkre vonhatná, amelynek területén a kényszeregyesség létrejött. Az egyébként helyes és a nemzetközi érintkezés bensöségének is jelentős szolgálatol tevő' határozat második indoka azonban célját tévesztett. 'Tényleg nincs oly jogszabály, amely az eljáró bíróság országa be] i hitelezőre vonhatnál a kényszeregyesség hatályát, söl nálunk is és egyebütt is, ahol az intézmény ismert, pozitív ellenkező szabály áll lenn. Ez a pozitív szabály azonban csak annyit jelent, hogy az eljáró bíróság országában a külföldi hitelező is kénytelen tűrni a kényszeregyességre való hivatkozást. Ettől teljesen független kérdés, hogy külföldi bíróság mennyiben tartozik figyelembe venni egy idegen bíróság jurisdikciója körében létrejött kényszeregyességet. A moratóriumrendelet idején a magyar bíróság előtt a külföldi hitelezőnek is ellen volt vethető a moratóriumi rendelet. De ha a külföldi hitelező adósának a külföldi országában levő vagyonából akart kielégítési keresni és a külföldön perelte, a külföldi bíróság számára önálló jogkérdés volt, hogy elismeri-e saját területére ;i moratóriumi rendeletet, mert azzal, hogy a magyar bíróság az esetleges magyar területen foganatosítandó eljárásba a külföldi hitelezőre is kiterjeszti a moratórium felfüggesztő erejét, a kérdés eldöntve nincs. A kérdés lényege nem a belföldi jogszabály, hanem a külföldi bíróság jurisdikciójának elismerése, vagyis a nemzetközi jogi tételen fekszik a hangsúly, mint ahogy a Kúria határozata is elsősorban a viszonosságra és implicite az ebben rejlő nemzetközi jogtéielre utal. B. S. „Administrateur delégué" jogi minősége. A ciminfláció _ egyik virága voli az ..administrateur delégué" bevonulása a részvénytársasági ügyvitel életébe. Az administrateur delégué a kentaurok fajtájába tartozik: átmenet az igazgatósági tag és az alkalmazott tisztviselő között. Érthető, hogy e vegyes jelleg zavarokai okozott és senki sem volt tisztában az administrateur delégué jogállásával, de még azzal sem, hogy minő jogszabályok érvényesek erre a kétlaki jelenségre. Most a Kúria P. II. -'iöol —>-926. számú határozata határozott állásfoglalásával tisztázta a zavaros kérdést. A döntés szerint, nem alkalmazotti, hanem megbízási viszony forog fenn a társaság és az „a. d." között, aminek folyománya, hogy mint megbízott teljesített munkájáért díjazást követelhet, de felmondási időre igénye nincs. Nem szól a Kúria, nyilván az eset nem vetette íöl a kérdést, hogy a határozott időn1 szóló meg-