Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Az osztrák végrehajtási eljárás

80 elégitésére jöhet az elajándékozott vagyon jövedelme tekintetbe. (Curia P. I. 541/1926. 1927. június 21-én.) A 40 Özvegyi jog Városi polgárnál. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-ának az özvegyet egy gyermekrész haszonélvezetére korlátozó kivételes rendelkezése a városi polgár özvegyére vonatkozóan nem alkalmazható, hanem a városi polgár özvegyére is az az általános anyagi jogszabály irányadó, amelynél fogva a rendszerint az egész hagyaték haszonélvezetére kiterjedő özvegyi jogot csak abban az esetben lehet korlátozni, ha figyelemmel a saját külön vagyona jövedelmére is, — a hagyaték jövedelme az özvegy illő ellátásának mértékét meghaladja. (Curia P. I. 9390/1926. 1927. ápr. 26.) A 41 Kölcsönös és viszonos végrendelet. Kölcsönös és viszonos végrendelkezés esetében a túlélő házastárs nemcsak halál esetére, hanem élők közti ajándékozási ügylettel sem tehet a végrendelettől eltérő intézkedést. (Curia P. I. 1530/1927. 1927. jun. 28.) A 41 Örökhagyó akaratának értelmezése. Abból, hogy az örökhagyó — éppen az I. r. alperes iránt való teljes bizalmára tekintettel — az I. r. alperes belátására és lelkiismeretére bizta, hogy a vagyon felett milyen módon gazdálkodjék s a felosztandó jövedelmet miként állapitsa meg, — még egyáltalán nem következik az, hogy az I. r. alperes a jövedelem felett teljesen szabadon rendelkezhessék, a jövedelemből a négy testvért kirekeszthesse s meghiúsíthassa az örökhagyó abbeli akaratának megvalósulását, hogy a jövedelemben a többi négy örökös is részesedjék. (Curia P. I. 3783/1926. 1927. június 1-én.) A 41 Szóbeli végrendelet. A második végrendelet érvényes szóbeli végrendeletnek már abból az okból sem tekinthető, mivel az örökhagyó annak alkotásakor végakaratát nem mondta el és nem jelentette ki, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni. Ezt pedig nem pótolja az előbbi szóbeli végrendelkezésről a végrendeleti tanuk által készitett feljegyzésnek nem örökhagyó, hanem az egyik tanú által teljesített felolvasása. (Curia P. I. 2889/1926. 1927. május 31-én.) Örökhagyó akaratának értelmezése. Az örökhagyó vagyonának a felerészét a végrendelet tartalmából következtethetően jutalmul szánta annak a gyermekének, aki őt halála napjáig eltartja, ápolja és eltemetteti; vagyonának másik felét pedig összes gyermekeinek hagyta. Az I. r. alperes az 1922. évi február hó 24. napján vette magához a néhány nappal előbb megbetegedett örökhagyót, aki az 1922. évi február hó 27. napján végrendelkezett és már az 1922. évi március hó 1. napján meghalt, tehát csupán hat, illetőleg a végrendelkezéstől számítva csupán három napon át nyert az alperestől eltartást és ápolást. A 41