Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Ügyvédi közmegbizatások

249 idején kibocsátott rendelete, mely szerint közmegbizatásra csak hadviselt ügyvéd volt kiszemelhető. Nem volt a karban senki, aki ennek a rendeletnek a nemes és tiszta intencióját nem méltányolta volna. Aki a haza és a trón védelme körül egész énjével, élete és testi épsége kockáztatásával s emellett élethivatásától való megfosztottsága által áldozatot hozott, az állam és a társadalom részéről viszonzásra és anyagi előnyben való részesítésre tette magát érdemessé. De ezen igazság elismerése dacára még sem hunyhatunk szemet azzal a jelenséggel szemben, hogy éppen erre a korszakra esnek azok a sokszor tulhangos panaszok, amelyek a javadalmazásra kiszemelt korlátolt számú kartársak részéről részben saját mellöztetésük, részben a javadalmazott személyek náluknál kevésbé érdemes volía miatt felhangzottak. Nem is beszélve arról, hogy ebbe a korszakba esnek azok a remélhetőleg teljesen alaptalanoknak bizonyuló gyanúsítások is, hogy a kiosztásnál illegitim szempontok is szerepelhettek. Hallomásom szerint legutóbb felszínre került egy kísérlet a kamara részéről, olyan lajstrom összeállítása iránt, amely a kar tagjait életkor, teljes fedhetlenség, esetleg a kar közéleti vonatkozásaiban szerzett érdemek és a közmegbizatásokban eddig nem részesült voltuk szempontjából kategóriákba osztja, s igy a közmegbizatások igazságos elosztását elősegíti. Hogy ezen kísérlet sem számithat sem oszthatlan tetszésre a kiosztásban részesülő ügyvédi kar részéről, sem pedig feltétlen elfogadásra a kiosztást eszközlö bírósági és hatósági tényezők részéről, az egészen bizonyos. Minden esetre dicsérendő a kamara vezetősége, ha ezt a kérdést állandóan felszínen és napirenden tartja. Ha már most'tulhosszura nyújtott gondolatmenetem végkonkluziójára szabad áttérnem, nekem a kérdés megoldása tekintetében a következő nézőpontjaim vannak: a) a kiosztásnál a kamarák közvetlen befolyása biztosítandó, vagyis a kiosztást a bíróságnak (hatóságnak) a kamara exponensével (elnök, kiküldött bizottság) együtt kellene eszközölnie; b) minden egyes kiosztás a többi kiosztó bírósággal (hatósággal) közlendő, hogy igy a kummulatio elkerülése biztosit! assék; c) minden egyes közmegbizatás lebonyolítása után annak tényleges eredménye a többi kiosztó tényezővel közlendő abból a célból, hogy egy anyagiakban eredménytelen, de egyébként kellően lebonyolított közmegbizatás ne szolgálhasson okul az illető ügyvéd mellőzésére; d) a kiosztásban részesülő kartársak kategorizálásánál azoknak a kellékeknek tételes szabályokba foglalása, amelyek az oklevelén kivül megkívántatnak, (például gyakorlati idő) : e) végül az érdemetlenség eseteinek intézményesítése — például fegyelmi eljárás folyamatban léte, vád alá helyezés, fegyelmi büntetés, s ezek hatályának elévülési ideje. Bocsásd meg, ha talán több kolumnát vettem igénybe, mint