Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - A csődönkívüli támadójog kérdéséhez. Észrevételek Meszlény Artúr ily tárgyú törvénytervezetéhez

216 A T. 3. § megállapítja, hogy kinek van megtámadási joga? Ehhez csak azt jegyzem meg, hogy talán nem elég az, hogy a követelés végrehajtható legyen, hanem szükséges az is, hogy esedékes is legyen. Ha pl. a hitelező és az adós közt folyt percen hozott ítélet szerint az adós „Zug um Zug" tartozik teljesíteni, bizonyitani kell, hogy a hitelező teljesített, vagy hogy az adóst mora accipiendi terheli, máskép nem esedékes a követelés, habár végrehajtható. (Ezen a különben helyes 4. § nem segit.) Végül a 3. §-ra még az az észrevételem, hogy az első bekezdésen tul nem niennéK és a 9. §-ra való utalást kihagynám a fent már emiilett általános alapelvi álláspontomnál fogva. A 9. §-ra alant még röviden visszatérek. A 7. §. felsorolja a két éven belül megtámadható jogcselekmények közt az örökségről vagy hagyományról való lemondást is. Ez zavarra adhat alkalmat. Ha ez a §. ugyanis az örökség vagy hagyomány visszautasítását érti (1. ptkv. terv. biz. szöv. 1844. és 1875. §§-kat), akkor ez a §. nem tekinthető helytállónak, mert a visszautasító fél a hagyatékból nem szerzett meg semmit, a vagyonából sem ment ki semmi. Ugyanez az álláspontja pl. a wieni Oberster Gerichtshofnak is, amely ezt az 51. sz. teljes ülési döntvényében ki is mondta azzal, hogy az áll harmadik személy javára kötött életbiztosítás esetén is. Ha pedig a T. 7. § nem az örökség, vagy hagyomány visszautasításés hanem a már elfogadott örökségről való lemondást érti, annak világosan kellene kifejezést adni. A 9. §-ra és mindazokra a §§-ra, amelyek azzal összefüggenek, érdemleges észrevételt nem teszek, mert azok tartalmazzák ama csödjogi izü rendelkezéseket, amelyek ellen fent állást foglaltam. A 9. § és a vele összefüggő rendelkezések nézetem szerint feleslegesek és semmi egyéb, mint a csődtörvény vonatkozó részeinek (27. § stb.) ide átültetése. Erre semmi szükség sincs, mert mindaz, amit pl. a 9. § megtámadhatónak mond ki, a T. többi rendelkezései (6. § stb.) alapján is megtámadható. A csödt. ily bevonása az egész kérdést nagyon komplikálttá, teszi minden kényszerítő szükség nélkül. így a T. 13. §-a is felesleges. A beavatkozási jog elbírálását és vele összefüggő kérdéseke^ bátran a bíróságra lehet bizni, amely ezt a kérdést, ugy mint más perekben, a Pp. szabályai szerint fogja elbírálni. A 15. §. azt a kérdést szabályozza, amely előáll akkor, „ha a megtámadás tárgyát a megtámadottnál nem találják meg". A T. tehát nyilván abból indul ki, hogy végrehajtható követelés (3. §.) a.att nem csak pénzkövelelés értendő. Ez igen fontos elvi állásfoglalás, amelyhez hozzá lehet járulni, habár ily törvény tulajdonképeni keretébe nem tartozik. A T. egyik legfontosabb §-a a 21. §. Erre érdemleges észrevételt azért nem teszek, mivel az a 9. §-sal szoros kapcsolatban van, amely a fent már előadottak szerint nem tartozik ide, valamint a csödnyi.ás esetére szóló többi igen részletes intózke-