Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8. szám - Az Országos Ügyvédszövetség balatonfüredi vándorgyülése

12 sen pedig a magasabb bíróságok kiküszöbölése éppen az idősebb és képzettebb ügyvédekre lenne végzetes hatással. Vegyék le az ügyvédség vállairól azi ingyenes munkák tömegét, a társadalomnak egyik osztályától sem követeli meg az állam, hogy idejét és munkáját ellenérték nélkül szolgáltassa, hogyan kívánhatja és fogadhatja el az agyonsanyargatott ügyvédségtől ezt a végtelenül súlyos áldozatot? Csak példálózva érintettem ezeket a részletkérdéseket, reá akartam mutatni, hogy ilyen irányban és módon lehetne és szabadna az ügyvédség anyagi helyzetét javitani. Egyéb megoldást nem tartok sem megengedhetőnek, sem célravezetőnek s nem isi tudom, hogyan lehetne másként az) ügyvédség jogállományát is épségben tartani, sorsán is javitani. Nem is tudom, hogy miként képzelik a „numerus clausus" jelszavának a hivei annak a részletekben való gyakorlati megvalósítását. Nem tudom, vájjon csak egyes kam'arákra vonatkoznék-e, avagy mindegyikre; az előbbi esetben müködhétnék-e az egyik kamaránál bejegyzett ügyvéd a másik kamara területén. Ha igen, akkor az. egész numeruís clausus könnyen kijátszható lenne, ha nem, ez egyes vidékeknek egyenesen kárára válna, hiszen vannak vidékek, amelyek ügyvédhiányról panaszkodnak s ezeket elzárná annak, a lehetőségétől, hogy ügyvédhez jussanak. Azt sem tudom, vájjon csak azokra szoritkoznék-e, akik jelenleg még nem tagjai a karnak, avagy talán egy felső korhatárt is statuálna, amelyen tul az ügyvéd nem működhetnék. Arról ehelyütt nem akarok részletesen szólni, hogy micsoda sülyedést jelentene erkölcsileg és szellemileg egy kinevezett ügyvédség a mai szabad és független ügyvédséggel szemben! Hogy hová lenne az önérzet és bátorság, amely nélkül hivatásának magaslatán álló ügyvédi kar el sem képzelhető! Hogy mennyit vesztene a jogtudomány és irodalom, ha sokan a hivatottak közül más pályára szorulnának! Hogy mily hátrányára válna a jogszolgáltatásnak is, mely a kezdeményezést gyakran éppen az ügyvédtől kapja! És végül, de nem legutolsó sorban, kérdezzük meg a közönséget, kihez van bizalma: azokhoz-e, akik protekció vagy véletlen folytán kerültek be az ügyvédi karba, vagy azokhoz, akiknek rátermettségükről, hivatottságxikról meggyőződött. Ezek csak egyes odavetett szempontok, de hol marad még a gyakorlati megvalósítás kérdése! Évtizedek kellenének ahhoz, hogy valamicske üdvös hatás érezhető legyen, ha ugyan ez egyáltalában bekövetkeznék! S ezért, ezért a nagyon kétes