Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Osztrák törvényjavaslat a hites revizorokról

21 el, 1926. évi inájus hó 29. napján beadott keresettel a felmondás érvényességének megállapítása iránit az illetékes járásbíróságnál pert tett folyamatba. Az elsőbiróság elutasította felperest keresetével. A budapesti kir. törvényszék, mint fellebbezési biróság az 1926. évi október 9-én 31. Pf. 10.268/1926—9. szám alatti Ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a lakfelmondásra és különösen annak jogszerűségének megállapítására az 5200/1926. M. E. -számú rendeletben foglalt szabályok kizárólag csak a bérbeadó felmondására nyerhetnek alkalmazást, ellenben a bérlő felmondása esetén és igy a bérlő részéről a 2840/1926. M- E. sz. rendelet i. §-ának utolsó bekezdése alapján eszközölt felmondás esetén is *az általános magánjogi szabályok és külö lösen e részben a fővárosi lakbér szabályrendelet intézkedései alkalmazandók. Igaz, hogy a 2840/1926. M. E. sz. rendelet 10. §. utal arra, hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdések tekintetében és igy a felmondási eljárásra is a lakájokra érvényben levő szabályok alkalmazandók és kétségtelen, ezen rendelkezés tartalmából, hogy a rendelet itt a lakásrendelet szabályaira kivánt utalni, mert ebben a szakaszban példaképp felsorolt szabadrendelkezési jog, alapbér, esedékes bérről csak a lakásrendelet intézkedik. Ámde ez az utalás csak a L. R.-ben tényleg szabályozott kérdésekre vonatkozik, minthogy pedig a lakásrendelet a bérlő részéről eszközölt felmondás jogszerűségének megállapítására szabályokat nem tartalmaz, a bérlő felmondása esetén e részben nem -a L. R., hanem a fővárosi lakbérszabályzat 35. §-át kell irányadóul elfogadni, mely szerint a felmondó fél köteles a felmondás érvényességének kimondása végett a keresetet a felmondástól számított 8 nap alatt megindítani. Minthogy a jelen esetben felperes keresetét nem vitásan csak ezen ha+áridő letelte után adta be, helyes az elsőbiróságnak azon megállapítása, hogy felperes keresetét elkésetten adta be, s ez okból törvényszerű az első bíróságnak az a megállapítása, hogy felperes felmondása hatályát vész tette. Alaposnak találta azonban a fellebbezési biróság alpereseknek a felmondás érvényességét illetőleg emelt azon kifogását is, hogy a bérleti viszony még kezdetét sem vette — igy tehát felmondásnak helye nincsen. A fellebbezési biróság felfogása szerint minden bérlet felmondásnak lényeges előfeltétele, hogy a felmondás időpontjában a bérleti viszony a bérleti szerződésből folyó jogok és kötelezettségek teljesítésével már tényleg fenn is álljon, mert a felmondás célja ezen bérleti szerződés alapján keletkezett tényleges állapotnak megszüntetése, és hatályosságának következménye a bérlemény kiürítése és a bérfizetés megszüntetése. A 2840/1926. sz. rendelet 4. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezésnek is nyilvánvalóan az a célja, hogy a bérlő határozott időre kötött bérleti szerződés alapján tényleg foganatba ment és tényleg fennálló bérleti viszonyt felmondással megszüntethesse, — ha ezt a viszonyt fenntartani nem kívánja. A szóban forgó esetben azonban felek 1924. április hó 26~ika előtt egy olyan bérleti szerződést kötöttek, amely a szerződés, illetve pótszerződés határozmányai szerint csak 1926 november hó 1-én veszi kezdetét, — a szerződés által szabályozott bérleti viszony, tehát tényleg foganatba nem ment és tényleg fenn nem áll. A felperes felmondása tehát lényegileg nem a bérleti viszony megszüntetését, hanem a kötött szerződés érvénytelenítését célozza." Fenti ítéletnek azt a megállapítását, hogy a bérlő felmondására nézve a szabályrendelet intézkedései az irányadók felhő-