Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A valorizáció és a késedelmi kár az osztrák joggyakorlatban

70 Dr. Maurus Deutsch Az előadottak alapján tisztázva van a különbség a kereskedelmi törvény és a polgári törvény alkalmazása között. Ha a bíróság a jogvitát a kereskedelmi jog alapján bírálja el, ugy vétkes késedelem esetében a hitelezőt a törvényes kamatokon felül, a teljes kártérítés illeti meg s az adóst terheli annak bizonyítása, hogy részéről vétkes késedelem nem forgott fenn. Ellenben magánjog szerint a teljes kártérités csakis akkor követelhető, ha a hitelező az adós részéről fennforgó dolust, culpa látat avagy perhuzási szándékot beigazolni tudja. Ha tehát a polgári törvénykönyv alapján elbírálandó eseteknél vétkesség egyáltalában nem, vagy pedig csak culpa levis forog fenn, ugy a hitelező kizárólag a törvényes késedelmi kamatokat követelheti. Ad III. Az Oberster Gerichtshof jogi meggyőződése szerint, a törvényes pénz belső értékének változása folytán előálló abstrakt kár, vagyis az a különbözet, mely a szolgáltatás tárgyát képező pénz összegnek a lejárat és a fizetés időpontjában valamely stabil valutában kifejezett értéke között mutatkozik, nem érvényesíthető. Az adós ki elértéktelenedett pénzben fizet, kötelezettségének pontosan eleget tesz s igy ha a követelés be van táblázva, törlési engedélyt igényelhet, amennyiben pedig a hitelező vonakodnék a lizetést elfogadni, a pénzt bírói letétbe helyezheti. A hitelezőt csakis akkor illeti meg kártérítés, sőt bizonyos esetekben 100°/o-os valorizáció is, ha az egyesedet körülményei ezt indokolttá teszik. A kártérilés jogalapját azonban nem a pénzromlás, hanem a késedelmes teljesítés képezi. A pénzromlás mint ilyen az Oberster Gerichtshof felfogása szerint csak véletlen, (Optk. 1311 §.) igy számba sem jöhet és a kártérítés alapjául kizárólag a konkrét esetben megállapítható és jogilag releváns késedelem szolgálhat. Kereskedelmi ügyleteknél — mint láttuk -~ rendszerint teljes kártérítés jár, raig a magánjog szerint elbírálandó esetekben teljes kártérítés — vagyis a tényleges kár és az elmaradt haszon — csak dolus és culpa lata esetében követelhető. Az Oberster Gerichtshof szóban forgó véleményében megjelöli azon irányelveket is, melyek alapján a konkrét kár meghatározandó. Megállapítja továbbá a kár mérvét egyes typikus esetekben; igy pl. kimondja, hogy ha a hitelező az adós késedelmes lizetése folytán kénytelen volt máshol hitelt igénybe venni s ezért magasabb kamatot kellett fizetnie, a kár a kamatdifferenciával lesz egyenlő; máskor esetleg beigazolható lesz, hogy kellő időben való teljesítés esetében, a hitelező a pénzén üzleti raktárát kiegészilette avagy háztartási szükségleteit beszerezte volna, még pedig a jelenleginél olcsóbb árakon. Ezzel ellentétben, vagyis függetlenül a konkrét eset körülményeitől az adós aira hivatkozhatik, hogy a hitelező csakis azon a kárát és elmaradt hasznát van jogosítva követelni, mely a dolgok rendes menete szerint várhaló volt. A gyakorlatban azután, a késedelmes fizetés okozta kár igazolása és a törvényes kamatot meghaladó igény érvényesítése, nagy nehézségekbe ütközik. A bíróságok ez irányban nagyon szigorú álláspontra helyezkednek, a lehető legpontosabb igazolást követelik meg, ugy hogy a gyakorlatban az ily igényeket elég ritkán sikerül érvényesíteni. Az alaptalan perlekedés (mutwülige Prozesstührung; Zpo. 408. §.) folytán előálló igények érvényesítése a gyakorlatban szintén nagy nehézségekbe ütközik, bár maga az alaptalan perlekedés gyakori eset. Ez irányban a birói gyakorlat az ujabb szigorú törvénymagyarázatra és a törvény idevágó intézkedéseinek szigorúbb keresztül vitelére még nincs teljesen berendezkedve. Az 1925. január 26,-i döntvény. (Legfelsőbb Törvényszék; Ób. L 12. szám.) a 408. §. (alaptalan perlekedés) alkalmazására nézve igen tanulságos magyarázatokkal szolgál.