Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Az ügyvédi munkakör és munkaalkalom kiszélesitése
Dr. Gráber Károly annak tulajdonitható, hogy a háború megszűnésével kapcsolatos forradalmi és ellenforradalmi eseményektől a jogi konszolidációig vezető ut még tele volt oly gátakkal és korlátokkal, amelyek a jogsegély számára ismét bizonyos abnormális munkaalkalmat teremteltek. Abnormálisnak kell tekintenünk azokat a tömeges behajtási perekből, kényszeregyezségi és csödügyekből álló munka-alkalmakat is. amelyeknek a közelmúltban és a jelenben részesei vagyunk. Onámitás tehát, ha bárki is ezekben az abnormális munkaalkalmakban a kar kereseti lehetőségeinek fellendülését fedezi fel. mert erős a meggyőződésem, hogy ezek a jövedelmek a gazdaságilag beteg ügyfeleket még csak betegebbekké teszik és elszegényedéssel s elsepréssel fenyegetik. A gazdasági élet eme betegségeinek gyógyulása tehát elvitathattan biztossággal az ügyvédi karra nézve egy oly általános munkanélküliséget fog előidézni, amely a már is napról-napra észlelhető ügyvédi nyomor-jelenségeket általánossá és katasztrofálissá teszi. Mindaz amit a törvényhozás a polgári peres ügyekben az értékhalárok-kiterjesztése körül az egyszerűbb járásbíróság! eljárás felé, a jogorvoslatok, valamint a kötelező ügyvédi képviselet korlátozása körül az igazságszolgáltatás egyszerűsítése álchnén, valóságban azonban az ország gazdasági elvérzése és elszegényedése okából már intézményesített, s ami ezen a téren még a közeljövőben várható, egyszersmind az ügyvédi munkaalkalmak kényszerű leépítése, mert nem kell külön magyarázni, hogy ezen intézmények mindegyike az ügyvéd kenyérkarajából egy-egy falatot lemorzsol és a kar nyomorát fokozza. Látjuk és kétségbeesve tapasztaljuk, hogy a háború vesztett, megcsonkított és gazdaságilag elvérzett ország nemcsak a közhivatalnokok terén visz végbe leépítést, hanem hogy rendszeres és következetes leépítés történik az ügyvédi kereset térén is, azzal a nagy és szomorú különbséggel, hogy a mi pályánkon nincs végkielégítés, nincs nyugdíj s nehezen van alkalom s mód más foglalkozási ágban való elhelyezkedésre. Énnek a fekete szinben ecsetelt, de rikitóan színezettnek egyáltalán nem mondható helyzetképnek a logikus következménye, hogy voltaképen nem is beszélhetünk ezidöszerint munkaalkalmak kiszélesítéséről, uj munkaalkalmak lehetőségeiről. A kar túlzsúfoltságán a liatalságnak és a szülőknek társadalmi felvilágosítás utján a jogi pályáról való elterelése, úgyszintén a jogi pálya tanulmányi és gyakorlati idejének meghosszabbítása által kellene segíteni. Tanulnunk kellene a
