Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Sok ügyvéd - kevés munkaalkalom

Sok ügyvéd — kévét munkaalkalom által ezek az eljárások a közönség érdekében gyorsittatnának és a bíróságok lényeges tehermentesítésben részesülnének. Kéri a kamara a telekkönyvi ügyekben az ügyvédi illetőleg telekkönyvi kényszer behozatalát. Ezzel a telekkönyvben való bizalom erősödnék meg s megszűnnének azok a komplikált perek, melyek szakértelem és felelősség nélküli egyének rossz okirataiból származnak. Tgy ennek, mint az előbbi kívánságnak teljesítése esetében az ügyvédek egy része a városokból, ahol most össze vannak zsúfolva, elszéledne a vidéken, miután ott könnyebb megélhetést találna. Hosszú idö óta sürgeti a kamara a kebelében felállítandó állandó választott bíróságot, melyre vonatkozólag miniszteri ígéretet is kapott. Ez a választott bíróság hivatva volna magánjogi perekben igazságot szolgáltatni azoknak a feleknek, akik magukat a bíróság ítéletének alávetnék. Olyanféle bíróság lenne ez, mint a tözsdebiróság; a jogkereső közönség rövid idő alatt elérné jogvitáinak elintézését s a bíróságok szabadulnának felszaporodott rnunkaterhük egy részétől, az ügyvédek pedig uj keresetforráshoz jutnának. Nem folytatom tovább ezeknek az uj munkatereknek felsorolását, hanem áttérek a véleményem szerint fontosabb kérdésre: a meglevő munkaterek erösebb kiaknázására. A közigazgatásban az ügyvédi képviselet sohase tudott eléggé érvényesülni. A bíróságoknál az ügyvéd, mint egyenlegű igazságszolgáltatási tényező be van fogadva; nem ugy a közigazgatási hivatalokban. Ezeken a helyeken az ügyvédben nem a fél által jogosan odaállított ellenőrző szakértőt látnak, hanem egy betolakodott izgága embert, aki jogcím nélkül bírálja és ellenőrzi a történő dolgokat s akinek hivatása a tisztviselőnek kellemetlenkedni s az ügyfelet oknélküli költségnek kitenni. Még jelenleg is úgyszólván hónapról-hónapra érkeznek a kamarába panaszok amiatt, hogy egyes hivatalok, vagy hivatalnokok ajtajain ilyen tábla függ: „ügyvédeket nem fogadunk", igaz. hogy a kamara mindig szembe tudott szállni ezekkel a jelenségekkel s rendszerint sikerült betörni az exeluziv ajtókat (melyek egyébként bizonyos egyének előtt önként s talán tulelőzékenyen tárultak fel). Nem foglalkozom ezúttal azzal, hogy teljesen törvénytelen ez az ügyvédellenes áramlat, melyet a háború és a forradalmak utáni állapotok igyekeztek meghonosítani, de közérdekből is demokratizálni kell a közigazgatást, aminek egyik föfeltétele az, hogy a közigazgatási tisztviselő nyíltan és örömmel bocsássa munkáját a közönség s elsősorban az ügyvéd ellenőrzése alá. Ez oly fontos alkotmánybiztositék, melyet a tisztviselőnek nem szabad magától elhárítani, ha nem akarja azt a hitet kelteni, mintha munkája nem tűrné a kritikát. Ne lásson a közigazgatási