Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben

Ceődönkivüli — csőd 4!f erejűnél fogva teljes szabad rendelkezési joggal a hitelezőimre száll át\ Kimondja még az egyezség, hogy az értékesítés módja felett a hitelezők egyszerű többsége határoz és az adós már most meghatalmazást ad a vagyonfelügyelőnek a vagyon szabadkézből való eladására. (Pestvidéki törvényszék. Ke. 14.020/1924.) Ez az egyezség a rendelet szellemével és tételes rendelkezéseivel határozottan ellenkezik. Megengedem és ebben az egész jogi közvélemény egyetért, hogy csődtörvényünk reformra szorul, de ez még nem ok arra, hogy a csődöt annak törvényes garanciái nélkül, mely a hitelezők egyenlő elbánását és a liquidáció hatósági ellenőrzését biztosítja, egy csődönkiviili esőddel pótoljuk, hol a többség minden törvényes ellenőrzés és alap nélkül a kisebbséget majorizálhat ja. A kényszercgyezségi rendelet célja különben is az, mint azt Meszlény kommentárja is kiemeli, hogy az adós rendelkozési joga a fizetésképtelenség ellenére megmaradjon. Ezért kellett a csőd mellett ez az uj intézmény. Fenti kényszeregyezség az adós üzemét a quola lefizetéséig ellenőrzés alá helyezi és az üzem vezetésével a vagyonfelügyelőt és az ellenőrző bizottságot bizza meg. Suioky és mások szerint egyáltalában nem lehet vagyon átengedéssel, liquidációval kényszeregyezséget kötni, esak határozott qnótával, Meszlény megengedhetőnek tartja, de inkább csak a határozott quota mellett. De semmiesetre sem engedhető meg, hogy a kéhyszeregyezségi quota lefizetésére kitűzött határnap eredménytelen eltelte után még egy külön liquidációs eljárás engedtessék meg és ennek módozataira nézve a hitelezők kisebbsége a többségnek legyen kiszolgáltatva. Hogy fenti aggályok milyen jogosultak, azt mutatják a konkrét ügy további fejleményei, amiből csak a tényállást irom le és az ügy folyamatban léte miatt egyelőre a jogi észrevételektől tartózkodom. Adós a quotát nem fizette meg, erre egyszerű levélbeli értesítéssel összehívják a hitelezőket értekezletre, ott megszavaztatnak egy határozatot, hogy a liquidációnak 1920. április 30-ig való lebonyolításával a vagyonfelügyelőt és az ellenőrző bizottságot bízzák meg, -mintegy tömeggondnoki és csödválasztmányi hatáskörrel, még pedig lehetőleg oly módon, hogy a hitelezők pénz helyett a raktáron levő ingóságokat kapják. Nehezemre esik ezt a határozatot nem taglalni, azonban a kritikát helyettem nyugodtan bizhatom a jogász olvasóközönségre. Se—i. 4