Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben

Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben 43 vényről vetnek fényt az egyes formákra, hogy csupán halványkörvonalaikat világítják meg — a konkrét tényállás legtöbbször épen a rendszer hézagaiba illeszthető csak és a hézagokat a bírói gyakorlat hivatott betölteni. Kereskedelmi törvényünk — keletkezésekor kitűnő és tiszteletreméltó alkotás— a gyökeresen megváltozott idők folyamán sok részében elvesztette kapcsolatát a való élettel. A hirói gyakorlatnak azonban a lex lata keretein belül kell a konkrét eset igazságát megtalálnia és ez néha homlokegyenest ellenkezik a törvény szavából levonható megoldással: ezért többször kénytelen jogot teremteni, mint azt alkalmazni. A gyakorlat hajlékonysága igy válik kedvező és kedvezőtlen hatásának okává — hogy igazságos lehessen következetlenné válik, do mikor a konkrét igazságot megtalálja, gyakran a jogbiztonság pilléreit dönti fel. Való, hogy a törvény mindig nyugodtabb iránytűje a jogot keresőnek, mint a bíróságok alkotta szokás, a gyakorlat érzékeny, szertecsapongó juriszdikciója. De vájjon a bizonyosság felér-e azzal az áldozattal, amelyet minden kodifikáeiú kénytelen az igazság oltárán hozni ? Mert amig a szokásjog bizonytalanul lengő ingája szabályozza a jogviszonyokat, addig bizhatunk még abban, hogy a relativ igazság pontján fog megnyugodni, de mi menti meg az igazságot, ha egy kétségtelen és kegyetlen törvény megtagadja azt? 'A legszélesebb körültekintéssel konstruált törvény sem lehet igazságos, mert mozdulatlan formulákba merevít, örökké mozgó jelenségeket és mert természete szerint nem adhat mást, mint sablonokra szabott kereteket, amelyek elmosódó vonalai közt elvész az egyén igaza. Hát még az olyan kodiíikáció, amelynél az egymásra ütköző érdekek harcában, a kevesebbek érdeke került ki győztesként. Azt a bizonyosságot, amelyet a nyugdíj, a vasúti és egyáltalán a jogviszonyok valorizálása terén az uj törvényjavaslat hoz magával értékében teljesen lerontja az a pusztítás, amelyet a konkrét érdekek, az egyén igazának területén végez. Mikor ilyen és ehhez hasonló kodifikációk árnyéka emelkedik jogéletünk látóhatárán, jogérzetünk reí'ugiumot és biztatást felsőbiróságaink gyakorlatában keres, hot az egymásnak ütköző, látszólag ellentétes határozatok tömege felett ott lebeg a bitói jurisdietió uralkodó gondolata : törekvés a jogbiztonság felé, de elsősorban a konkrét eset igazának, az egyén igazságának megítélése. Az egyéni cég, ha eltér is a cégtulajdonos polgári nevétől, nem önálló jogi személy: egyéni cég és annak tulajdonosa különálló jogi alanynak nem tekinthető és igy az egyéni cég a perhen nem is szerepelhet a tulajdonostól különálló peres félként (P. II. 4233/24). A cégbitorlás fennforgásának megállapításához nem szükséges, hogy a két peres fél üzletköre egymással azonos legyen, hanem elegendő az