Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Vétő fél védelme
8 Dr. Beck Salamon lödését szemléltetően tünteti fel dr. Löw Tibor a .Jogtudományi Közlöny (1925. évfolyamának okt.—nov. számaiban 12*.)—139. 1.) most közzétett kitűnő cikkében. A teljes jogvesztés tulajdonképen ultra büntetés.a helyes elrendezés az, hogy a kártérítés összege ne a kifogásolható értékesítés végleges eredménye szerint szabassék meg, hanem azon várható, a viszonyoknak megfelelő eredmény szerint, mely a szabályszerű értékesítés esetén bekövetkezett volna. A jogrend a kötelezett ebbeli érdekét kívánja védeni, hogy ezt az indokolt kárösszeget viselje, és ennek elérésére állítja fel garanciális szabályul az értékesítési szabályokat, túllövések a célon, ha teljes mentesítést adnók meg a garanciális szabályok megsértése esetére. A jogi oltalom ebben az esetben, mint egyebütt is sokszor (amiről más alkalommal fogunk szólani) hozzá arányozódik a védendő érdekhez. Kz az „érdekarányos jogvédelem" nemcsak a vétő fél védelme terén aktuális, azért kívánkozik ez a téma önálló megbeszélésre. A mai felfogás jellemzésére hivatkozunk, a Kúria határozott szövegezésű kijelentésére, amely a fenti érdekarányosság értelmében oldja meg a kérdési: „Az a körülmény, hogy a hitelező az eladást szabályellenes uton és módon eszközli, a megtörtént eladás joghatályosságát nem érinti, hanem csak azzal a következménnyel jár, hogy a hitelező felelős az adósnak azért a kárért, amely az adóst a szabályellenes eladásból érte. (P. IV. 3G10/1918.). Vegyes állásponton van a szabályszerűtlen árverés jogi hatályát illetően a Ptkj. a zálogtárgy elárverezésénél. A Bsz. 618. §-a értelmében a zálogtárgy eladása egyes hibák esetén nem jogszerű, más hibák esetén jogszerű ugyan, de a záloghitelező vétkesség esetén, a kárt köteles megtéríteni. Ezek a rendelkezések inkább a vevő tulajdonszerzése szempontjából szabályozzák a kérdést, ebben a részhen azonban, amikor az eladás jogszerűségének kimondása mellett a záloghitelező kártérítési felelősségét mondják ki. már a mi témánkat érinti. A gondolat, amelyet a fentiekben illusztrálni kívántunk, rendszeri elismertetésig nem jutott, csupán érvényesüléseért ma küzdő elv és nem kiképezett jogi tétel. Ennek az összevisszaságnak, az érvényesülésnek és a mellőzésnek aláfestésére néhány esetet sorolunk fel még a fentiek kiegészítésére. A K. T. 470. §-a a rosszhiszemű túlbiztosítás esetére minden jogot elvon a biztosítottól, akiknek a díj visszafizetésére sincs igénye. Ez a rendelkezés nyilván formális elvek maradványa. A biztosítási ügylet érvénytelensége az in integrum restitució kereetében a dij visszaadását vonná maga után. Ellenérték nélkül megy veszendőbe a dij a biztosítottra