Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az alkalmazottak szolgálati jogviszonyairól szóló anyagi jogszabályok tana [könyvismertetés]

134 amelyből az kiolvasható, ezzel érzéseiméi, véleményemet, nézetemet nyilvánítottam, de nem akaratomat. Nem változtat ezen az sem, hogy igy fejezem ki magamat: „meg akarok neked bocsátani", mert ezt csak ugy lehet mondani, mint ahogy azt, hogy „le akarom antipátiámat küzdeni" vagy „szeretni akarlak". Nézetem szerint a felhozottakkal szemben az a körülmény, hogy a megbocsátás a kényszer, tévedés, megtévesztés, föltétel, semmiség, megtámadhatóság kategóriái szempontjából vizsgálható és erészben az eredmény azonos azzal, ami a jogügyleteknél általában előáll, fontossággal nem bir, mert ezeket a kategóriákat a neutrális, vagyis nem ügyleti jogcselekményekre is lehet alkalmazni. Ha értesitettem az eladót, hogy az árut megkaptam, tényem nem jogügylet. mégis4 lehet, hogy e neutrális jogcselekményem létesítésénél tévedés, megtévesztés, kényszer forgott fenn, amelyeknél fogva e jogcselekményem semmis, hatálytalanítható. A müvet figyelmébe ajánlom azoknak, akik e kérdés iránt j érdeklödnek. Dr. Ballá Ignác. X

Az alkalmazottak 'szolgálati jogviszonyairól szóló anyagi jogszabályok tana. Irta: dr. Schwartz Tibor. (Harmadik kiadás.) Szokatlanul rövid időn belül jelent meg harmadik kiadásban Schwartz Tibornak fent idézett cimű munkája. Ez a szokatlan, sőt feltűnően rövid idő csak a könyv jóságának, használhatóságának' és életképességének lehet a természetes kisérő jelensége. Már az első kiadás alkalmával rámutattak illetékes bírálók a könyv kiváló tulajdonságaira, a harmadik kiadás alkalmával a következőket óhajtanánk még megrögzíteni: A munka szerencsés vegyüléke az analízisnek és szintézisnek. Nyoma sincs benne a dogmatikus jogász elfogultságának, a sajátjáéval ellenkező felfogásokat is közli. A birói gyakorlatot kritikáival kiséri és nem hajlandó valamit a „tekintély elve" alapián helyesnek elfogadni, csak azért, mert a Kúria II. tanácsának ez, vagy az a felfogása a kérdésben, vagy, mert a törvény és a rendelet így, va'gy ugy intézkedik. A munkán meglátszik, hogy az alkalmazotti jog egész komplexuma szivéhez nőtt ügye a szerzőnek. Az egyes fejezetek elolvasása után erről meggyőződhetünk. Különösen nagy jelentőségük a szolgálati szerződésekről és a nyugdíj valorizációról szóló fejezetek. (Ez jitóbbi különösen az, amely a szerzőt állán dóan foglalkoztatja. Mellesleg megemlítve: ő hozta az első nyűgdijvalorizációs ítéletet.) A könyv stílusára csak két megfelelő jelzőt találhatunk és ez az, hogy — elegáns és tiszta. Figyelmébe ajánljuk az olvasónak a határozott időtartamra szóló szolgálati szerződésekről szóló részt. A Kúria álláspontját (t. i., hogy ez esetben a1 kártérítésre vonatkozó szabályok alkalmazandók,) fényes dialektikával cáfolja meg, csak kár, hogy a Kúriának azt a groteszk gyakorlatát, amelyben egyszerre 3 negatívum bizonyítását is követeli a munkavállalótól (1. hogy időközben álláshoz nem jutott; 2. hogy olyan javádalmazásu álláshoz nem jutott, mint amilyen a régi volt és hogy 3. nem hibás mindebben,), nem írja meg. Kár. hogy a végkielégítésről szóló fejezetnél nem mutat rá az 1910/1920. iM. E. sz. rendelet azon szándék!alan gixerére, amelynél fogva az unokák nem örök-