Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Ügyvédi immunitás

123 zen akkor is, ha hivatásának gyakorlása közben, kénytelen másol becsületét érinteni. Idevonatkozólag az 1878. 5-ik t.-c. 266-ik §-a azt a rendelkezést tartalmazta, (miszerint rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye: ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával szóval vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik; vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben felmerülő tényekből vagy körülményekből származtatnak. A büntetötörvényköinyvnek ezen rendelkezését tudvalévőleg batályon kivül helyezte a becsület, védelméről szóló 1914. évi 11-ik t.-c. és ennek helyébe lépett a most idézett t-c. l7-ik §-a. Králik Lajos a „Magyar Ügyvédség" cimü munkájába" joggal mulatott reá arra, hogy a büntetötörvénykönyv 266. §-a által biztosított mentesség meg nem felelő és szembehelyezi ezzel az angol jogot, amely szerint a privilégium nemcsak a bíróság előtti vitás ügyekre, hanem minden hatóságra és eljárásra kiterjed, amelyek igazságot keresnek és szolgáltatnak, sőt minden érintkezésre és értekezésre, melyet az ügyvéd előkészítés vagy tárgyalás alatt lévő ügy folyamán kliensével folytat. Meg kell állapitanunk, hogy a 'becsületvédelmi törvény lt. §-ában biztosított mentesség szélesebb körű mint a büntető törvénykönyv 260. §-ában körülirt, amiennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés megállapítása kizáratik akkor is, ha a nyilatkozat nem vonatkozik az ügyfélre, hanem más személyre, feltéve, hogy a nyilatkozol nz üggyel összefügg és az ügyfél érdekében szükséges volt. A becsületvédelmi törvény miniszteri indokolása kifejezetten utal azonban arra, hogy a szóbanforgó §. csupán a rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását zárja ki, tehát sem egyéb bűncselekménynek (,p. o. Btk. 327., 328-ik §.), sem te gyelmi vétségnek tényálladékát. sem^edig rendbüntetésnek alkalmazását. A magvai- ügyvédi kamarák 1924. évi december hó 4-én megtartott értekezletükből kifolyólag az igazságügyi kormányhoz emlékiratot terjesztett elő, amelyben reámutattak arra, hogy a fennálló jogszabályoknál hatékonyabb garancia által kellene körülbástyázni az ügyvédi szólásszabadságot. Reámutattak arra. hogy normális, nyugodt időkben az ügyvédet nem vonták felelősségre a hatóságok és főkép a bíróságok előtt elmondíott beszédért, még ha azokban, szigorúan véve a büntetőjog szempontjából, kifogásolható rész is foglaltatott, hanem ilyenkor rendszerint elegendőnek tartották az elnöknek rendtartási jogát. Az emiitett emlékirat reámutat ezenkívül arra is, hogy az utolsó években többször előfordult, hogy az ügyvédet a, védöbeszédben elmondottakért büntető uton is, pl. izgatás címén, perbe fogták. Az ügyvédi kamarák szükségesnek találták azt, hogy az ügyvédi szólásszabadság további, pozitív biztosilékokkal garantáltassék, mert ezeknek hiánya a heves párttusáknak és a politikai viszonyok gyors változásának jelen korszakában a politikai vonatkozású büntető perekben különösen