Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám - Az ügyvédek gazdasági helyzete. 1. r.
120 Számokban beszélve, marad cca 300 ügyvéd, kiknek mindig jól fog menni. A második csoportban azonban lesz ezer helyett csak 500 ügyvéd, 500 pedig innen lekerül a tengödökhöz. Ezek közt lesz a most emiitett 500 és az eddig odasoroltak' fele, összesen tehát a régi ezres létszám. A nincstelenek birtokállományában megmarad mind az ezer, ki eddig is ott;volt, de e csoport szaporodik a harmadik kategóriából odakerültek számával, úgyhogy lesz összesen 1500 nincstelen, az összlétszám tele. Quod Deus avertat! Ezzel szemben akarom ós akarnunk kell mindnyájunknak azt, hogy elsősorban a nincsteleneken segitsünk. Az itt sinylödö 30%-ot kell csökkenteni, ezek egy részének oda kell sorolni, hova ma az u. n. tengődök tartoznak. A tengődök sorsán is segiteni kell, hogy ezek viszont a boldogulok csoport jáfoa léphessenek elö s eleje vétessék annak, hogy egy részük sorsa még rosszabbra ne forduljon. Az első csoporttal ne törődjünk. Örülnünk kellene, ha azok száma még nagyobb lenne. Kívülről gyakran halljuk, mit panaszkodnak az ügyvédek, hisz igaz, hogy rosszak az általános gazdasági viszonyok, de ennek a ténynek egyedül az ügyvédek veszik hasznát. Nagy tévedés. Rossz gazdasági viszonyok közepette lehet egy maroknyi ügyvédnek alkahui munkaköre, de még ezek sem jutnak mindnyájan keresethez, hisz ilyenkor az ügyvéd csak dolgozik, ám nincs, aki megfizesse. Fordítva is csak korlátok között áll meg a tétel. Azaz igaz, hogy az általánosan egészséges gazdasági viszonyok üdvös hatásait az ügyvédek is megérzik, de olyan egészséges gazdasági viszonyokat még elképzelni sem lehet, melyek mellett Budapesten több mint 3000 ügyvéd hivatása gyakorlatából meg tudjon élni. Hisz láttuk, hagy a kar túlzsúfolt századok óta, panasz pedig akkor is volt, midőn egyébként jó viszonyokközt éltünk. Vannak hangok, melyek szerint az ügyvédek nagy része nem is érdemli meg, hogy jobban menjen a sora. Keressük a hibát az illetőkben magukban. Qui bene distinguit, bene docet. El kell ismernünk, hogy az egyensúlyt nemcsak a bevételek fokozásával, hanem a kiadások csökkentésével is el lehet érni. Az első csoporttal nem törődünk, a tengődök és nincstelenekre nem áll a tétel, annak tehát jelentősége csak a boldogulok u. n. második csoportjára nézve van. Itt igaz ;iz, hogy az ide sorolhatók túlköltekeznek és egy részük ezért csúszik le. Ezen bajon azonban nehéz segiteni, mert általános magyar betegséggel állunk szemben, amellett ügyvédnek ezer és egy oknál fogva nehezebb standardját leszállítani, mint másnak. Különben az élet oly rideg tanitómester, hogy a szóbanforgó kartársakat bizony-bizony kioktatja, hogy hátrább az agarakkal. Az én tapasztalatom az, hogy a legtöbb ügyvéd, kinek nem jól, vagy egyáltalán nem megy a sora, ebben nem hibás. Épp a fiatal gárdának van számos tagja, ki képzettségénél és munkaképességénél fogva feltétlenül megérdemelné. ,