Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az ügyvédek gazdasági helyzete. 1. r.

118 suk ezeket, küzdjünk is értük. Miután azonban egyik-másik óhajunk talán csak további évtizedek mulya, a legtöbb ily ter­mészetű kivánság azonban sohasem fog megvalósulni, de mi nem várhatunk, foglalkozzunk érdemileg oly javaslatokkal, melyéket önerőnkből és legfeljebb még olyanokkal, melyeket egyszerű kormányrendelettel lehet, de mielőbb valóra váltani. Még nem vagyunk ennyire. Lássuk előbb a tényleges ál­lapotokat és kutassuk azok inditó okait. II. A megélhetési viszonyuk. Az ügyvédeknek Mária Terézia királyné 1769. rendele­tére adott, észrevételeiben olvashatjuk: „Az előkelő jellemű em­berek nem restelkedtek az ügyvédi hivatást teljesiteni. Inkább a becsületért, mint az ugy is csekély dijért kinálták munká­jukat a honpolgároknak. A dij helyét a fiataloknál az a re­mény pótolta, hogy magasabb hivatalba jutnak: az öregebbek beéri ék a közbecsüléssel és köztisztességgel." így volt ez hajdan, igy volt ez ujabban is. Králik Lajos* a negyedszázad előtti viszonyokat, midőn Budapesten kb. j.300 ügyvéd volt, ekként jellemzi: ,,Tiznek talán van évi 20.000 frt keresete, ami nem zárja ki, hogy egyik-másik 60.000 frtot is kap 30 év alatt egyszer egy évben. 25—40-en keresnek átlag 8000 frtot, 100-an 2—300 frtot, 200-an 2000 írton alul. Örök­lött, vagy máskép szerzett vagyona lesz talán 150—200-<nak. Aránylag sokan, talán százan is iparvállalatokban, kereske­désben, bérletben vannak érdekelve és abból szereznek." Több kartársam által támogatott nézetem szerint ma a budapesti ügyvédek tiz százalékának, kerek számban 300 ügy­védnek nagyon jó dolga van, 30 százalék, kerekszámban 1000 ügyvéd meg tud az ügyvédségből élni, 30 százalék az ügyvéd­kedés mellett minden lehető és lehetetlen mellékfoglalkozást üz és igy valahogy eltengeti életét, további 30 százalék azonban egyenesen nyomorog. Ezen négy csoportot igy nevezem: ki­váltságosak, boldogulok, tengődök és nincstelenek. Ha ez igaz és félek attól, hogy ez megdönthetetlenül igaz, akkor ez dermesztő igazság. De ha ezt megállapítjuk és tétle­nek maradunk, bűnt követünk el. mely alól nincs feloldás. III. A túlzsúfoltság okai. Már a régi világban sem az ügyvédi hivatás vonzotta az illetőket e pályára. Az ügyvédség csak ugró deszkául szol­gált a közhivatali tisztséghez, a követi, vagy egyéb méltóság­hoz. Mig azonban annak előtte szük körből rekrutálódtak az újoncok, 1867 után és különösen az, ezt követő gazdasági fel­lendülés folytán nemcsak minden „ur" adta fiát more patrio jogásznak, hanem az u. n. legszélesebb rétegek is ide tódul­lak az ügyvédi pályára. Ügyvédből minden lehet. Értsd .,min­A Magyar Ügyvédség 1- kötet, 272. lap- Budapest, Franklin Társulat.

Next

/
Thumbnails
Contents