Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Vélelmezett megbocsátás az özvegyi jogra való érdemetlenségnél

107 Vélelmezett megbocsátás az özvegyi jogra való érdemetleuségnél. A budapesti kir. ítélőtábla 10- tanácsa, mint felülvizsgálati biróság a két alsófoku biróság egybehangzó Ítéletének megváltoztatásával elutasította a felperest 15 évi ágyassági viszony folytan előállott érdemetlenségre alapított, az alperesnek özvegyi haszonélvezeti fogtól való megfosztása iránt indított keresetével. Indokolása ezen ítéletnek az, hogy felperes azon magabocsátásnak kell tekintem. A m. kir. Kúria 1905 május 31-én, felismerte az özvegyi Jog tanában a régi szokásjog alapján létező ama ferde helyzetet, hogy inig az özvegyi fátyolt törvényes házasság miatt letévö özvegy elvesztette özvegyi jogon megillető haszonélvezetét, addig az általános erkölcsi szabályokba ütköző ágyassági viszonyt folytató özvegy asszony — jogszabály hiányában — továbbra is méltatlan élvezője maradt az örökhagyó vagyona hasznainak. Elvi jelentőségű Ítéletében szakit, a Kúria a régi joggyakorlattal. Az özvegyi jog megszűnésével az „öröklésre érdemetlenné válás" három esetét kibővíti egy negyedik esettel, amidőn megszünteti az özvegyi haszonélvezetet azon a címen, hogy az özvgy férje halála után mással ágyassági viszonyba jutván, az özvegyi jogon alapuló haszonélvezetre érdemetlenné vélt, mert az özvegyi jog, mint az erkölcsi alapokon nyugvó házasság folyománya, szintén erkölcsi alapokon nyugszik. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata által szokásjogunkba felvett ezen negyedik érdemetlenségi esetnek egy pozitív és egy negatív indoka szembetűnő és pedig: a) az erkölcsi alapon nyugvó házas-ág folyományaként jelentkező özvegyi haszonélvezeti jog csak a férj emlékét kegyelettel őrző és az örökhagyóhoz özvegységében is magát méltóan viselő özvegy aszszonyt illesse meg; b) ne kényszeríttessék az özvegy az erkölcsi alapot nélkülözi") ágyassági viszonyra, hogy megtarthassa özvegyi jog címén megillető haszonélvezetét. Szokásjogunknak az érdemetlenségre vonatkozó négy esete közül bármelyik fennforogván, az örökösök a rendes elévülés idején belül az érdemetlen ellen keresetet indíthatnak. Különös, rövidebb elévülési határidői a törvény sehol sem emlit. Az érdemel lenség érvényesítése — az elévülést kivéve — csak egy esetben enyészik el; ez az egy eset pedig a megbocsátás. A megbocsátásnak — amim jogszabályainkban olvashatjuk — érdemetlenséget megszüntető hatálya csak akkor van, ha az érdemel lenségcl „az örökhagyó bébizonvitottan megboV csátotta". Szokásjogunknak ilyen definitioja mellett nem lehet közömbös annak a vizsgálata: a) ki bocsáthat meg; b) hogyan kell történnie a megbocsátásnak. A jogszabály szó szerint való értelmezése szerint a megbocsátásnak az örökhagyótól kell eredni. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az érdemetlenség jó része éppen az öröknem érvényesítette jogát, meg-