Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben. 1. r.

104 előtt irta alá s személyazonosságát ügyvédje igazolta.2 Kimondotta továbbá azt, hogy vájjon a garans a hitelezőknek kellő biztosítékot nyujt-e, a bíróságnak nem áll módjában ellenőrizni és ily aggály miatt az egyesség jóváhagyását nem tagadhatja meg (Bp. T. 8. P. 11.567/1925/18. sz.). Ha tehát a hitelező a garánst nem tartja elég jónak, szavazzon az egyesség ellen. A korona rohamos elértéktelenedésének folyamata alatt gyakran megtörtént, hogy az eljárás aránylag hosszú tartama az eredeti ajánlatot teljesen illuzóriűssá tette. A Bp. T. ilyenkor (pl. 8. P 981/1925/33. sz. a.) feloldotta a megtámadott végzést, mert az eljárás hosszú tartama alatt a korona romlása folytán az eredeti G0%>-os ajánlatnak 500%-ra felemelése az aranyértéknek csak 17—18%-ával egyenlő, afelől pedig, hogy ez elfogadtassék-e, a hitelezőket meg kell hallgatni és az ajánlatot szavazás alá kell bocsátani. A IHJ700j19Jí5. I. M. sz. rendelet Időbeli hatálya tekintetében érdekes fejtegetéseket találunk a Bp. T. 8. P. '5486/1925/6. sz. határozatában, ahol a hiró az eredetileg említett rendelet kihirdetése előtt megindított eljárás során beadott kérelem felől késedelmesen csak a rendelet életbelépte után intézkedett. Az adós 15%-os egyességet ajánlott, amelyet, mint az emiitett rendeletnek meg nem felelőt, az elsőbiróság visszautasított. A Bp. T. utalással a R. 69. §-ára, amely szerint a bíróság soronkivül jár el és azon az alapon, hogy a póirendeletnek visszaható ereje nincs, a felfolyamodásnak helyt adott és utasította az elsöbiróságot, hogy az ajánlatot az alaprendelet alapján bírálja el. Az elsőbiróságok megkísérelték, hogy a vagyonfelügyelő működési körét az eljárás befejezése utáni időre is fenntartsák és ezzel az adóst továbbra is ellenőrzés alatt tartsák. A. Bp. T. lobb határozatában kimondta, hogy a vagyonfelügyelő jogköre a dolog természete szerint csak addig maradihat fenn, amig a hitelezők megkívánt többsége által elfogadott egyesség jóváhagyása tárgyában hozott bírói határozat jogerőre nem emelkedik. Ezzel az időponttal az adós visszanyeli vagyona felett a szabad rendelkezési képességét s az tovább semmiféle irányban nem korlátozható. A vagyonfelügyelő további működése csak akkor tartható fenn, ha az adós erre magát az egvességi ajánlatában kötelezte (8. P 10.924/1925/17. sz.). A nagyonfel ügyelő díjazása tekintetében az immár államtóvá vált bírói gyakorlat — teljes összhangban a pótrendelet 4. ^-á.val — azt az összeget veszi alapul, amely a quota-hitelezők kielégítésére az egyesség értelmében fordítandó lesz és a vagyonfelügyelő diját ez összeg egy mérsékelt százalékában, rendszerint 5%-ban állapítja meg (V. ö. pl. Bp. T. 8. P. 11.537/1925/48, 13.198/1920. stb. sz.). Ezzel meg van cáfolva az a panasz, hogy a vagyonfelügyelői dijak megállapítása tul magas összegben történik. Hiszen az uj rendelet is koncendálja az aktívum 4%-át. A vagyonfelügyelő tevékenysége nem szorosan vett ügyvédi munkakör; ha azonban a bíróság ügyvédet rendel ki, nem hagyhatja figyelmen kivül, hogy e tisztet magasabb képzettséggel és ertelmességgel bíró egyén látta el (Pécsi T. P. IV. 174/1925. sz.). Készfizetési kedvezmény a vagyonfelügyelő dija tekintetében az adóst meg nem illeti (Bp. T. 8. P. 6751/1925/27. sz.). Kivételesen aránylag magas vagyonfelügyelői és szakértői dijak részletekben való fizetése rendeltetett el. mert az adós énpen vagyonának immobil volta miatt került fizetési zavarokba és az egy összegben való fizetés ismét megrendíthetné anyagi helyzetéi (Bp. T. 8. P. 8155/1925/96. sz.). A R, 24. §-a el teimében az eljárás - V. ö. most az uj R. 3- §• 4. bek.