Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r
Valorizációs joggyakorlat 77 lyesen utasította el. Annak vizsgálata nélkül tehát, hogy az alperesnek a korábbi perben kereseti követeléssel szemben való védekezése jó- vagy rosszhiszemű volt-e, a kir. Kúria a felperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasította." A konkrét ügyben az alperes az első ítélet jogerőre emelt kedése után a marasztalási összeget kifizette. A határozatehát nem hathat ki az olyan esetekre, amikor a teljesítéssel az adós ítélet után is késlekedik és igy nemcsak a per alatti, hanem a per utáni pénzromlásról is van szó. 3. A valorizáció kezdő időpontja. Eleitől következetes az V. tanács szélső valorizáló álláspontja: Jogszabály, hogy amely időponttól valaki valamely dolgot hasznosíthat és a maga érdekében felhasznál, attól az időponttól a dolog felett való rendelkezéssel járó hátrányokat, tehát a pénzérték leromlásának veszélyét és kárát is viselni tartozik. Ez következik abból is, hogy a dologgal járó előny is, hátrány is a dolog tulajdonosát éri, pénztartozásnál pedig a tartozott pénzösszeg tényleges tulajdonosául az adós tekintendő és hogy másfelől az adós az általa tartozott pénz elértéktelenedésétől magát megóvhatja az által, hogy azt a hitelezőnek visszaadja, ha tehát ezt nem teszi, az ö mulasztásának káros következményét a hitelezőre részben sem tolhatja át. (P. V. 6546/1924.) A konkrét eset körülményei szerint változik a valorizálás kezdő időpontja a többi tanács gyakorlatában. Különösebb indokolás nélkül a pénzfelvétel idejét veszi kezdő időpontul a Kúria P. IV. 2600/1924. sz. határozata: A meg nem támadott tényállás szerint alperes az előre felvett 750.000 korona vételárból 323.499 korona erejéig árut egyáltalán nem szállitott. Ez az összeg tehát minden jogalap nélkül maradván az alperes birtokában, alperes azt eredeti értékében tartozik a felperesnek visszatéríteni. A korona időközi értékcsökkenésére tekintettel tehát helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése is, amely szerint alperest ennek az összegnek az árfolyamkülönbözetében is elmarasztalta. Érdemes megjegyezni, hogy az adott esetben az előleget felvevő adós javára a Kúria megállapította a teljesítés gazdasági lehetetlenülését, tehát vétkesség híján is a teljes (legszigorúbb) valorizációt alkalmazta. Ugyanígy dönt Kúria P. IV. 2581/1924.: Az alperes a vételárelőlegből a felebbezési bíróság Ítéletében helyesen megejtett elszámolás szerint még kezén _ maradt összeget olyan pénznemben tartozik a felperesnek visszatéríteni, mint amilyenben azt a felperestől felvette. A vétkessé válás időpontjára helyezi a valorizáció kezdőpontját P. IV. 2679/1924.:
