Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

Kamat valorizált töke mellett 73 Kamat valorizált töke mellett. A törvény (1923 : XXXIX. t.-c. 3. §.) szerint a tőkevalorizálás mellett elvben a mérsékelt kárkamat jár (27, 15, 18%, 147/2% az egymást követő időszakokban), mely azonban bíróilag leszállítható a törvényes késedelmi kamat mértékéig (5, váltóügyekben 6%-ra). Helytelen volt, de érthető, hogy a birói gyakorlat tulnyomólag sietett a kamatmérséklési kivételes hatalomból általános és kényszerű kamatredukciót csinálni —- olyannyira, hogy a Kúria VII. tanácsa még 1924. nov. 12-én állandó gyakorlatnak mondhatta, hogy valorizált tőke mellett csak törvényes kamat jár (2246/1924). Másutt mutattam ki $ gvakorlat hibás voltát (Ker. Jog 1925. febr. 1., 23—24. L sub IL). Azóta több határozat jelent meg, melyekből kivehetőleg a Kúria polgári tanácsainak nagyobb része elejtette ezt a gyakorlatot és a mérsékelt kárkamatot valorizált tőke mellett is megitéli egészében vagy a konkrét eset szempontjaiból redukáltan, de még mindig a késedelmi kamat %-a fölött. És pedig éppen a kevésbé valorizáló tanácsok (I., IL, IV., VII.) hozták ezeket a határozatokat. Nevezetesen a VII. tanács már 9 nappal fentidézett elvi deklarációja után megitélte a 27, illetve 18%%-ot részlegesen valorizált tőke mellett (2480/1924. Ker. Jog 1925. 25. sorsz.). A II. tanács 1924. dec. 3-án ugylátszik teljesen valorizált tőke mellett itéli meg a mérsékelt kártérítést, elvileg is kiemelve, hogy ez a tőke ' átértékelése mellett igenis helyet foglalhat (1882/1924. HD. 1925. 1. sorsz.); ugyanaz részvalorizáció mellett 1924. dec. 16-án (2812/1924. HD. 1925. 6. sorsz.; a valorizáció kezdőidejéig terjedően pedig a heti 2%-ot). A IV. tanács 1925. jan. 14-én csak a konkrét eset méltánylásával mellőzte, elvben tehát elismerte a valorizáció melletti kárkamatot (2393/1924. HD. 1925. 7. sorsz.); végül az I. tanács közismert és egyebekben igen szép örökjogi határozataiban (MD. 1925. 13. sorsz. I—V., 1925. jan. 20—23-án) az aranyérték 50%-ától 100%-áig terjedő felértékeléséi mellett kamatot „mérsékelten 8%-ban állapított meg": vagyis implicite a kisebb kárkamatnak legalább elvileges elismerésével, igaz, hogy csak: Ítélethozataltól, mert odáig a tőkevalorizációval konszumáltnak tekintette az egész kamatigényt. Szeretném feltenni, hogy a II. tanács fenti hat rozataival meghaladottnak tekinti azon gyakorlatát (Gallia, Jogállam 1925. 123. 1. 4. bek.), miszerint munkaügyekben, az alkalmazott javára szóló valorizálás mellett a mérsékelt kártérítést is a késedelmi kamat erejéig korlátozza. Ki kell emelni, hogy a tőzsdebiróságnak állandó gyakorlata, miszerint valorizáció mellett (melyet részlegesen szokott valósítani) megitéli a mérsékelt kárkamatot is (csökkentetlenül, pl. 365/1923. „1923. dec. 16-ig évi 5%,-1924. febr. 19-ig évi 27%, szept. 17-ig évi 15%, dec. 10-ig évi 18%%, ettől fogva évi U1^/*)" ;