Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r
60 Dr. Beck Salamon alapján a kártérítésnek nem volna helye. A törvénynek ilyen megszorító értelmezésével azonban a kártérítési felelősség kérdése elintézést nem nyert. Hiszen a 174. §. a közgyűlési határozat megtámadásának előfeltételéül ugyancsak azt irja elo, hogy a határozat a törvénnyel, vagy az alapszabályokkal ellenkezzék. Ha a határozat megtámadása nem csupán a törvénnyel, vagy alapszabályellenkezés okából történhetik, hanem az általános magánjogi elvekre való visszanyulásával a határozatnak a jogerkölcsökbe ütköző jellege miatt is, akkor nincs semmi akadálya, hogy az általános kártérítési elv kiegészítőlég a 189. §. mellett épugy alkalmaztassák, mintahogy a Curia kisegitőleg az általános magánjogi elvet a 174. §. mellett is alkalmazhatónak mondotta. A 189. §. azonban az általános magánjogi elvvel kapcsolatban, illetve az igazgatósági tagok kártérítési kötelezettségének a magánjogi elvek alapján való megállapításánál is annyiban szerepet játszhatik, hogy a szakasz további rendelkezése kimondja, hogy az igazgatósági tagok felelősségét nem zárja ki. ha cselekedetük közgyűlési határozaton alapszik. A közgyűlési határozat tehát nem mentesiti áz igazgatósági tagokat az általános magánjogi elvekből folyó kártérítési kötelezettség alól. El kell ismerni annak az ellenvetésnek a súlyát, hogy az igazgatósági tagok felelőssége materialiter értéktelen lehet, ha az igazgatósági tagok vagyoni helyzetén a már megítélt kártérítési követelés behajtása is megfeneklik és igy a kártérítési határozat elvileg kisebb értékű és kisebb garanciát nyújtó, mint a közgyűlési határozat megtámadása. A magunk álláspontja javára ebből a jogosult ellenvetésből meg kell állapítani azt, hogy ez az ellenvetés a tiszta jogdogmatikai okoskodás területét elhagyja és gazdaságpolitikai meggondolásokkal operál, aminthogy mi éppen a gazdaságpolitikai meggondolásokat vonultattuk fel a megtámadási per formájában történő orvoslás ellen. Aki tehát a fenti ellenvetés útjára lép, az a gazdaságpolitikai intenciók helytfoglalását és az Ítélkezésben való fontosságát ezzel már koncedálta, ugy hogy csupán a szembenálló gazdaságpolitikai érvek nagyobb súlyát lehet döntöszempontul felhasználni. Ezen vonatkozásban reá kívánunk mutatni arra. hogy a közgyűlési határozat megtámadásával szükségszerűen és elmaradhatatlanul járnak a vázolt hátrányok, mig a vagyontalanság miatti behajthatatlanság csak egy eshetőség, amelynek a gyakorlati valószínűsége sem nagy, mert az igazgatóság személyi összetétele nem igen zokott vagyontalan embereket ehhez a tisztséghez hozzájuttatni. De a kártérítésre kötelezettek körét mihelyt azt nem a törvény 189. szakaszára alapítjuk, hanem az általános magánjogi elvre, nem záródik le az igazgatósági tagok személyével és kiterjed mindazokra, akik a károsító cselekményben részt vesznek. Az igazgatósági tagokon kívül elsősorban felelősségre