Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

A részvényes kisebbség védelme get. hogy minő tényleges ellenértéket szerzett a kibocsátási ár alacsony volta ellenében, hanem felülbírálja a részvénykibocsátási tranzakció jövőbeli kalkulációit, cskomptálni óhajtja jövőbeli reménységeit. Ezeknek a jövőbeli reménységeknek a valószínűsége, illetve ezen valószínűségek felbecslése teljesen egyéni nézet, amelyet alátámaszthat ugyan a kereskedelmi tapasztalat, de amelyet a kereskedelmi kockázat köréből kivonni még sem lehet és amely végződhetik akként, hogy ezek a reménységek beválnak, de végződhetik akként is, hogy ezek a reménységek meghiúsulnak. A Curia itt engedett is szigoruságából, amikor a megvalósulás iránt biztosítékot nem nyújtó várakozást is elég ellenértéknek mondja az uj részvények tul alacsony árban idegenek kezébe történt átbocsájtásáért és amikor tehát a tények valóságos világában a reménységek összeomlása folytán semmi ellenérték nem fog befolyni a tul alacsony ár rekompenzálásául. Amikor reámutatunk arra, hogy a Curia ezen a ponton szigorából engedett, ezt nem azzal tesszük, hogy a szigorúságnak a teljes vonalon való következetes keresztülvitelét óhajtanék. Minden üzletvitellel jár bizonyos kockázat és ez a kockázat nem rekeszthető ki az alaptőkeemelés üzleti fényéből sem. Helyes volt tehát a Curia részéről, amikor nem kárhoztatott olyan határozatot, amely bizonyos kockázatot rejt magában és elfogadja a tulalacsony árban való részvényátengedés indokául azt is, ha ez á részvényátengedés olyan előnyöket igér, amelyek megvalósulása az üzleti kockázat véletlenein múlik. Mi azon vonatkozásban akartunk a feloldó végzésnek ezen bizonyítási részével foglalkozni, hogy reámutassunk a bizonyító végzéssel felidézett egyéni vélekedésre, az üzleti lehetőségek mindenkor kétséges értékű felbecsülésére. Ezen a labilis talajon elindulva, nem lehet objektíve felülbírálni a közgyűlési határozatokat és főként ilyen bírói gyakorlat alapján kitenni a részvénytársaságokat annak a veszélynek, hogy üzleti életük bizonytalanná válik. És ez a veszély nemcsak abban áll, hogy valamelyik közgyűlési határozatnak konkrét esetben sikeres megtámadása az illető vállalat eletében a határozat meghozatalával zavarokat idéz elő, mert hiszen ez csak a kisebb baj volna, mert csupán azon társaságokat éri. amelyek eljárását bizonyára nem minden alap nélkül találták a bíróságok a jóerkölcsökbe ütközőnek és ezen vállalatok ügyes-bajos dolga még akkor sem érdemli rokonszenvünket és a jog segítségét, ha netalán elvi okokból a bírói gyakorlatot helyesnek nem tartjuk. Messzebbmenő fontossága van azonban egy ilyen bírói gyakorlat állandósulásának a konkrét perben nem érintett más vállalatokra. Minden törvénynek és igy a bírói gyakorlatnak is meg van a maga motiváló ereje. A bírói gyakorlat sokkal távolabb hat ki. mint ahogyan azt a régi paremia: sententia jus facit inter partes