Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Jurygyakorlata a tisztességtelen verseny iránti ügyekben

36 Jurygyakorlat a tisztességtelen versenyről Az alábbiakban kivonatosan közöljük a kamara juryjének egynéhány állásfoglalását, amelyek izelitőt adnak abból az irányzatból, amelyet a kamara judikaturája követni fog. 1. Az „olcsó árak* hirdetése a különösebb hatást nélkülöző, elkoptatott reklámjelszavakhoz sorolható, melyek az általános tapasztalat szerint nem kelthetik a vevőközönségben azt a hitet, hogy különösen előnyös vásárlásra nyilik alkalma. A kamara bár megállapítja, hogy az elkoptatott, az újságolvasó közönségre immár hatástalan reklám-jelszó, mely éppen általános használatánál fogva vált hatástalanná, kétségkívül sérti a szolid reklám-eszközökkel élő versenytársak jóizlését, e kérdés azonban nem az egyesek jóizlésének mértéke, alapján döntendő el. Az ily reklám tehát, amelynek tényállitásai talán nem túlzottak (konkrét panaszokra nem nyújtanak elfogadható alapot), még nem tekinthető oly tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladásnak, amely az ipartörvény 51. §-a alá esnék. (17.532/1924.) 2. .Az ország legolcsóbb áruháza" kitételnek hirdetésekben, üzleti táblákon történő alkalmazás oly reklámnak tekinthető, mely a versenytársak üzleti tevékenységének a lekicsinylésére alkalmas, s a hirdetőt a többi versenytársakkal szemben olybá tünteti fel, mintha a piacon a legelőnyösebb beszerzési források felett rendelkeznék. E kitétel abbanbagyására irányuló igényt a kamara indokoltnak tartja. (14.320/1924.) 3. A megszokott, tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladásokkal szemben szigorúbb elbírálás alá esik a vevők részére történő árusorsolás és a kisorsolt nyerőszámok közlése. Maga a kisorsolás ténye itt is inkább a közönségnek nyújtott kedvezés, engedmény, ajándék-reklámtárgy erejével hat, az üzleti tisztesség korlátját azonban csak akkor lépi át, ha a hirdető üzleti eljárása (a vevők kijátszása, színleges sorsolás stb.) egyébként is kifogás alá esik vagy az állami érdekek szempontjából (sorsjáték, lottójövedék) aggályos. Amennyiben azonban a reklám igazat mond, ugy ez az üzleti eljárás nem tekinthető tisztességtelen reklámnak. Igaz, hogy ez az eljárás féktelen versenytevékenységet támaszthat, de ha reklámeszközei egyébként tiszták, megengedettek (a valóságnak megfelelnek, nem túlzottak és a vevőközönség tévedésbe ejtésére nem alkalmasak), nem aggályosak. (14.320/1924.) Ez a döntés talán némileg tul enyhe, legalább is a jelen általános fogalmazásában. A sorsolás a közönség játékszenvedélyére spekulál s igy az, aki a játékszenvedély legyezgetésével tesz szert vevőkre, már önmagában meg nem engedett cselekvés utján jut a versenytársakkal szemben előnyhöz. Ugyanígy Kohler, „Der unlautere Wettbewerb", Berlin, 1914., 29. h, v. ö. Meszlémj, „A tisztességtelen versenyről szóló törvény", Budapest, 1923., 15. 1. 4. .Az egyes kávédobozokba pénzdarabokat, többek között minden tizedik félkilogrammos dobozba egy ezüst koronát helyezünk el." Amenynyiben e reklám igazat mond, nem a vevőközönség kijátszására törekszik, ugy e hirdetés nem tekinthető tisztességtelen reklámnak. A fogyasztók játékszenvedélyének felkeltése, akár a sorsjáték, inkább az államérdekek szempontjából tehető kifogás tárgyává. (7932/1924.)