Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - Jelzálogos követelések felértékelése

26 Jelzálogos követelés felértékelése . Jelzálogos követelések felértékelése. Érdekes, hogy erről a rendkívül fontos kérdésről alig került nyilvánosságra birói döntés, aminek főképp az az oka, hogy formailag a perek tárgyának értéke rendszerint a régi aranykoronákkal egyenlő papirkoronamennyiség, igy az ügyek túlnyomórészt a járásbíróság előtt indulnak meg és nem kerülnek fel a Kúriára. A vételárhátralék biztosítására bekebelezett jelzálogjogok a budapesti és pestvidéki törvényszékek felebbezési tanácsainak gyakorlata szerint nem valorizálandók; a budapesti kir. Ítélőtábla ezzel szemben valorizál. A Kúria egyizben (P. V. 5823/1923. Magánjogi Dtár 1924. 56. sz.) foglalkozott hasonló kérdéssel. A vevő birói letétbe tette a hátralékos névleges vételárat és pert indított a vételárhátralék erejéig bekebelezett jelzálog törlése iránt. A Kúria a felebbezési biróság helytadó ítéletét feloldotta. A Kúria álláspontja szerint a vételárhátralék valorizálandó : minthogy pedig a törlési per az eredeti szerződő felek közt folyik le, a vételi ügyletnek és a jelzálognak egymással való szoros összefüggése folytán az eladó nem tartozik a törlési engedélyt sem kiadni addig, amig a valorizált vételárat nem kapja meg. Különben is á vevő nem tette még a teljes névleges vételárat letétbe, mert abból a letétel költségeit visszautaltatta, már pedig a hitelező nem tartozik részfizetést elfogadni és igy a Kúriának nem kellett döntenie abban az irányban sem, vájjon a felperes a 947/1888. I. M. sz. rendelet 9. és 10. §-aibanJ) foglalt követelményeknek megfelelt-e. A Kúria — mint látjuk — a bennünket érdeklő kérdés megoldása elöl kitér. Kölcsönkövetelés biztosítására szolgáló zálogjog törlésére ezzel szemben elegendő a névleges adósság megfizetése, illetve letétbehelvezése. Az 1923. nov. 14-én hozott P. V. 3411. sz. Ítélet (Békejog III. évf. 58. old., az Ítélet évszáma nincs közölve) helyt ad az Osztrák Magyar-Bankkal szemben a törlési keresetnek, midőn a felperes a kölesönkötvény rendelkezéseihez képest Wienben, német-osztrák koronákban tette le tartozásának névleges összegét. Cgy látszik, hasonló esetet dönt el a Magyar Jogélet 1923. október-novemberi számában közölt P. V. 5755. sz. Ítélet (ismét évszám nélkül). Érdekes a törlési perekkel kapcsolatban felmerülő perjogi kérdés. A felperes perérték gyanánt rendszerint a zálogjog papírkorona névértékét jelöli meg; vannak bírák, akik szerint perérték: a jelzálogilag biztosított követelés valorizált értéke és ha ezen az alapon alperes pergátló kifogást emel, annak helyt adnak. A perjogi kérdés eldöntése itt feltételezné ') Törlési poi a betétszerkesztési eljárás folyama alatt, amelynek egyik előfeltétele a követelési összeg Métbehelyezése.