Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 4. szám

148 Dr. Meszlény Artúr rechts" cimen Leipzig-ben 1880-ban megjelent müvében (8. 1.) a perbeli cselekményeket két nagy csoportra: perelőkészítő cselekményekre és érdemleges percselekményekre. Polemizál Bekkerrel (id. h. 9. 1. 9. j.), aki a percaesurának speciálisan római jogi természetét vitatta és kimutatja, hogy az a római jogban épp ugy mint a modern jogban a per valódi termé­szetéből következik, mert a pernek előbb létre kell jönnie, hogy az mint jogviszony éreztesse hatását, s e létrejövetel fázisa a római jogban az in jure eljárás, a modern jogban pedig a peralapitás. A kereset előterjesztésének közvetlen és jellegzetes célja ehhez képest a peralapitás (id. m. 10. 1.), közelebbről a bíróság és az ellenfél perbebocsátkozásának kiváltása (11. L). A keresetjog következőleg jog a peralapi­tásra, a római jogban a litis contestatió-ra és az ordinatio judicii-re, a formula megadására. Első ízben e gondolatait Plósz a Magyar Igazságügy V. k. 167.—187. és 231.—259. lapjain fejtette ki 1876-ban. Egy évvel utóbb jelent meg Degenkolb-nak „Einlassungszwang und Urteilsnorm" cimü müve, amely sok tekintetben Plószszal azonos eredményekre jut s amelyet Plósz azután kimerítő megbeszélés tárgyává tett a Magyar Igazságügy XI. k. 337.—357. és 548.—566. lapjain. A gondolatok találkozásá­nak ez érdekes esetére Dégenkolb maga is visszatér „Beitrage zum Zivilprozess" cimü, Leipzig-ben 1905-ben megjelent mü­vének 8. és köv. lapjain, ahol megállapítja Plósz időbeli elsőbbségét és megvonja a különbségeket Plósz és a maga felfogása között. Kiemeli, hogy Plósz a közjogi keresetjog mellett egy magánjogi keresetjog íétét is elismeri, amit ő tagad, hogy az ő közjogias keresetjoga az alapos keresetre van szorítva, míg Plósz szerint a kereset alapossága a köz­jogi keresetjog szempontjából közömbös, s hogy viszont Plósz a közjogi keresetjognak az. anyagi jogosítványtól való függet­lenségét inkább csak alakilag tagadja, sőt annak a megala­pozott keresetjogra való szoritottságát el is ismeri, csupán azt vitatja, hogy ez a korlátozottság nem tökéletes, mert nem semmisséggel, hanem egyéb joghátrányokkal van szankciónálva, míg Dégenkolb alaptétele az, hogy nincs magánjogi, hanem pusztán és egyedül közjogi keresetjog, amely azonban csak az anyagi jogban megalapozott igény javára áll fenn.

Next

/
Thumbnails
Contents