Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Kiváltságos végrendelet 133 Kiváltságos végrendelet. Az a körülmény, hogy az örökhagyót a bevonulás után mindjárt hazabocsájtották a katonai szolgálatból és azután csak 1915. évi május hó második felében vonult újra be csapatához — ha való volna is — nem teszi érvénytelenné az alaki és anyagi kellékeknek egyébként megfelelő kiváltságos végrendeletet. P. I. 1300/922. Valorizáció. 1. Késlekedés a perindítással. a)-ÁHandóan visszatérő kijelentés az Ítéletekben, hogy a hitelező tartozik a pénzromlás veszélyét viselni azon időtartamra, amig a keresetet, bár követelése esedékes volt, meg nem indította. Hogy ez a tétel is csak — Grosschmid kifejezésével élve — „goromba igazság", amely nem bírja el*az elvi tulhajtást, jellemzően mutatja a Kúria P. II. 6315/1924. sz. Ítélete, amely egy 1918-ban esedékessé vált követelés ügyében keletkezett. Adós a követelést folytonos ígérgetések után 1923. április £0-án eredeti összegében kifizette. Felperes a kifizetést jogfenntartással fogadta el és a pert a külömbözet erejéig 1923. szept. 12-én meg is indította. A budapesti kir. ítélőtábla az 1918. szept. 30-iki érték szerinti valorizáció felét ítélte meg és a Kúria ezt az Ítéletet helybenhagyta, mondván, hogy .jogtalanul is gazdagodnék alperes, hogy ha a folytonos halas ztgatásai és uj megbízások ígéretei által Integetett felperest az 1923. évi április hő 30-iki fizetéskor pusztán 46.834 korona és 89 fillér névértékű összeggel Végleg kielégíthette volna". Az ítélőtábla a perindítási késedelem kimentésére utal a felperesnek függőségi viszonyára, továbbá, hogy alperes ujabb megbízásokat igért felperesnek és felperes .üzleti összeköttetéseinek fenntartása reményében számlájának rendezését megokoltan tartotta lüggőben és igy követelésének behajtása végett erélyesebb lépéseket nem tett". A logikailag korrekt dogmatika helyett az életismeret, a küzködő ember helyzetének méltányló megértése szól az ítéletből, amit örömmel üdvözlünk. b) E gazdagodással szemben nem hivatkozhatik alperes a felperesi igény érvényesítésének késedelmére, mint jogvesztő hatású mulasztásra; mert felperes már 1916. évi április 11-én felhívta alperest a teljes hátralék kifizetésére, ezt a felhívást utóbb még két ízben megismételte; alperes pedig ennek ellenére kilenc évig késett még a tartozás névértékének kifizetésével is; ennek a mulasztásának következményeit pedig a szerződéshez hü felperesre nem háríthatja. P. IV. 5243/924. e) Árverési vételár. Felperesek az alperesek, mint a vételár befizetésével késedelmes árverési vevők ellen több éven át sem ujabb árverést nem kértek, holott ahhoz a m. kir. Kúria VII. sz. polgári döntvénye alapján joguk volt, sem pedig más joglépést nem vettek foganatba, a kár keletkezésénél önmaguk is közrehatottak, holott annak enyhítését korábbi fellépésükkel mindenesetre elérhették volna: a m. kir. Kúria ugy találja, hogy ebben az esetben a kárviselés megosztásának van helye és épen azért s arra tekintettel, hogy mindkét félnek a vétkessége egyarányunak mutatkozik, a peres felek között a kár, viselését fele-fele részben osztotta meg, mihez képest alpereseket a hátralékos vételár értékkülönbözetének csakis fele részében, vagyis 50 százalékban marasztalta. P. V. 3711/924.