Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Fizetés- és nyugdijvalorizáció 107 mával ennek keretei között sem.u) Mindamellett (legalább is amennyire látom) még nem enunciálták a tagadólagos elvet egészen kategorikusan és minden esetre szólóan. A Curia II. tanácsának felfogása12) ugylátszik az, hogy méltánytalanság forog ugyan fenn a munkavállalóra, de az orvoslás nem a Curia, hanem a törvényhozás feladata. Ezt a szomorú indokolást jól ismerjük a 80. tüh.-ból és lehangoló, hogy az még most is, amikor a tüh. megváltoztatása van már kezdeményezve, ujabb területen újra visszatér, sajnos, megint eminenter szociális érdekű jogterületen, megintcsak a gazdaságilag gyöngébbek kárára. Alighanem már az ujabb kúriai gyakorlat visszafejlesztőhatása mutatkozik az alsóbbfoku Ítélkezésben,13) mikor ez14) a korona stabilizálása után — 1924. július 1-től ? — adott fizetésemeléseket többé nem minösiti csak látszólagosnak s tehát esetleg az egyes alkalmazott által kikényszerithetőnek: hanem valóságosnak, melyet a munkaadó immár teljesen tetszőlegesen ad vagy nem ad meg.15) Ha ezt a felfogást el is lehet fogadni, mégis utalni kell arra, hogy in concreto vizsgálandó lesz: nem a pénzromlás utolsó szakát helyrehozni hivatott (mondjuk : az utolsó inflációs) fizetésrendezésröl van-e szó, amely csak megkésett az illető vállalatnál ? Ezt kell irányadónak venni, nem a naptáti dátumot. 2. Amennyiben a munkaadót nem tekintenék emelésre kötelezettnek s tehát nem látnák az ö hibáját abban, hogy alkalmazottja fizetését a pénzromlás dacára nem (nem kellően) emelte : akkor önálló kérdéssé lesz az, vájjon ..önkéntes"'-c az alkalmazottnak azon okból történt kilépése,16) mivel leromlani hagyott fizetéséből nem tudott megélni s hogy külön-szerződéses alkalmazottat állit szembe az általános szolé, szabályzat alapián állókkal: II. 440/1924., 1924. szept. 18-án (HD. 1924. 100. sorsz. fej II.); II. 7433/1923., 1924. nov. 26-án (1. Galliánál, Jogállam 1925. 115. 3. bek.). «) II. 3717/1924., 1925. jan. 28-án (HD. 1925. 33. sorsz.). Erre és II. 888/1924. sz.-ra hivatkozik Gallia, Jogállam 1925. 120.. lap, utóbbira Schwicker is, Jogt. Közi. 1924. 193. 12) Gallia, Jogállam 1925. 120. 2. bek. 13) E visszahatásra általában cf. Schwicker cikkét, Jogt. Közi. 1924. 24. sz., főleg 192. II. hasáb 2. bek: ") Bp. tvszék 38. Pf. 9286/1924., Polg. Jog 1925. 31-32. 15) Az Ítélet leközölt részéből csak következtetni lehet arra, hogy éppen arról van szó, miszerint generális emelésből immár joggal lehetett egyeseket kihagyni. ,3 Már akár ugy távozott, hogy 1. szabályszerű felmondást eszközölt s azt ki is töltötte, akár 2. azonnal ment el „a megélhetés lehetetlensége" miatt, otthagyva állást és fizetést, — ad analógiám gazdasági lehetetlenülés cimén megtagadott áruszállítás, — akár 3. a munkaadó hibáját allegálta s emiatt azonnali hatályú felmondást jelentett ki, ugy hagyván el szolgálatát;