Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Eszmék szabadságharca

Éhséget, nyomort, menekültek százezreit, szociális és gazdasági-válságot, pénzügyi és valutakrízist, kivédhetetlen államháztartási deficitet, a kereskedelmi mérlegnek csaik áldozatok árán egyensúlyban tartható mérlegét, s végezetül az egész magyar életnek olyan méretű megpróbáltatásait, amilyenhez foghatók, csak igen kevés népre szakadtak rá a történelem folyamán. De a mi szenvedéseink és bajaink eltörpülnek az elszakított ésl idegen uralom alatt élő magyarok szörnyű zaklatásai és üldöztetése mellett! Ami Romániában, Csehszlovákiában ós Jugoszláviában történt és történik a magyarság millióival, az kultúrember számára felfoghatatlan, a nyugati mentalitás előtt ez érthetetlen rejtély, s az erről szóló halvány beszámolót kétkedő mosollyal fogadják azok, akik többet adnak a lelki kényelmükre, mint az élet nagy igazságtalanságainak felderítésére ós megszűntetésére. Ezt cselekedték velünk a győzők, így tette pokollá a trianoni szerződés a Dunavölgyében élő tizenkétmillió magyar életét. Igenis, erről is szó van, most, nemcsak a semleges rajnai öv katonai megszállásáról. Szó volt róla Párizsban és Londonban, és akár nyilvánosan, akár hallgatagon, szó lesz mindenütt, ahol a világ urai Összeülnek, hogy kitanácskozzák, miként lehetne megmenteni a beteg és tüdővészes statusquot. Hiábavaló erőlködés! Nincs az az orvos-diplomáciai konzílium, amely ezen a betegen segíteni tudna, s megakadályozhatná, hogy örökérvényű világtörvénnyel elérjék a maguk elé kitűzött célokat. Nemcsak a versaillesi, hanem a trianoni szerződés vádló szellem is ott áll minden olyan tanácskozás asztala mögött, s jelenlétét, hatását nem lehet többé megkerülő, ügyes formulákkal semlegesíteni. Ez éppen olyan kísérlet volna, mintha dinamikus, elemi erőket cérnaszállal az asztallábhoz kötöznénk, gondolván, hogy azok úgy sem merik elszakítani a cérnaszálat. Ilyen cérnaszál volt a locarnói szerződés és semmivel sem fognak különbeknek és erősebbeknek bizonyulni az összes olyan szerződések, amelyek egyoldalú akaratnyilvánítás eredményeként jöttek létre. Eszmék szabadságharca folyik most. Az eszmék országokat, nemzeteket, népeket, sorsokat jelentenek. A mérkőzés vértelen, az is fog maradni, mégis maradandóbb nyomokat hagy a történelemben, mintha a vérnek óceánja borítaná el a földet. Most dől el, hogy lesz-e márciusi szabadsága Európának? Mert, ha a külső egyetemleges szabadság megszületik, akkor a belső szabadság visza fog témi oda, ahonnét éppen a külső szabadság hiánya tartja most távol. De mindehhez az kell, hogy a megértés, a kölcsönös jóakarat legyen úrrá a kavargó lelkek fölött. Féltékenység, gyűlölet és káröröm hervasztották Európát erkölcsi és gazdasági sivataggá, s csak új politikai evangélium fakaszthat ismét virágokat a tarlott mezők fölött. Az emberi együttélés legnagyobb ellenségei most a halál, a megsemmisülés diadalát követelik! Nekik nem drága a mások élete, nekik semmi se drága. Ezek a gonosztevők felgyújtották már egyszer a világot, most szeretnék megismételni gaztettüket. A népek egyenjogúságának és önrendelkezési jogának márciusi gondolata ki fogja venni kezükből a gyújtogató kanócot. Törvényalkotásunk hőskora (Az 1825—1848. évi reformkorszak törvényeinek története.) Irta: Sándorfy Kamill dr. (Bp. 1935. 359. 1.) A nagy egyéniségek és nagy alkotások kora ez, amelyek előtt még azok is, akik ellenkező világnézetet vallanak — tisztelettel kell, hogy meghajoljanak. Ám kétszeres megilletődöttséggel vehetik kezükhe e könyvet mindazok, akik ama divatos koráramlatokkal szém ben, vallják a magyar alkotmány nagyságát s az ahhoz való hűségben látják hazánk sorsának kibontakozását. A nagy emberek nevét és tetteit megörökítette a törvény: Deák Ferenc emlékét az 1876. évi III. tc., Széchenyi Istvánét az 1925. évi XLV. tc., Kossuth Lajosét az 1927. évi XXXII. tc. Ennél többet egy nemzet nem adhat. E könyv mutatja meg az utat, amelyet e három óriás megjárt s ide eljutott. A háborút követő időkben a bécsi levéltárak megnyíltak a kutatók előtt s sok esemény nyerhetett megvilágítást. Ez a könyv más érdemet rejt magában. Ez a hazai, számtalan helyen elszórt adalékot gyűjti egybe: országgyűlési naplókból, hírlapokból, levéltárakból állítja egybe jogunknak eddigelé össze nem Foglalt korszakát. Nagy erénye, hogy túlnyomón a szereplő személyek szavát közli. Megszólalnak s új életre kelnek nemcsak a legnagyobbak, hanem a sok segítő, munkás-egyéniség, a részletek mesterei: Szalay László, Zsedényi Ede, Horváth János, Beöthy Ákos, Tóth Lőrinc és még számosan. A kodifikációk története ez. Vágyakozás a polgári törvénykönyv, büntetőjogi, hiteljogi törvények után; az egyesülési-, sajtó-, vallásszabadság után. Küzdelem a népképviseletért, a magyar nyelvért. Mind e törvények megalkotását is ismerteti. Érdekkel bír ez nemcsak a jogász vagy történész, hanem mindenki előtt, aki e kort végre a maga teljességében és minden irányában meg akarja ismerni. Szerző nagy szolgálatot tett úgy a tudományos, mint a közéletnek e nagyszabású monográfiával. A feledés homályából hozott fel tömérdek adatot s sok tényt meg eseményt a maga jelentőségében mutat be. Eközben nemcsak a jog, hanem a kor történetét is adja, amikor elénk vetíti ez idők áldozatos nemzedékét, mely önként mondott le jogokról, hogy ezzel másokat belesegítsen emberi sorba. Kisszerű korunkhoz képes félelmetesen nagy a száz év előtti Magyarország lelke. (R. I. dr.) JAROSS ANDOR. a felvidéki magyarság egyik vezére, nagyszabású beszédben vetette szemére a cseh parlamentben a közoktatásügy miniszterének, hogy hetven magyar községben nincsen magyar iskola. »Mi magyar nemzeti öntudattal telített becsületes állampolgárokat, nem pedig csehszlovák nemzeti öntudatú, magyarul beszélő embereket akarunk nevelni a magyar kisebbség népiskoláiban^ Szegedi Kis Kalendárium, — a szegedi fiatalok művészeti kollégiuma ezidén lietcdszer köszönti barátait és a szép iránt érdeklődő közönségei 'kis naptárával. Művészi érték ez, miniatűr, mely naptár-kötelességének úgy vél eleget tenni, hogy mindenkor művészi örömet is okoz. T. i. közöl egy csokorra való népdalt is, melyet Gyomakörnyékén gyűjtött és jegyzett le Kner Imréné s amelyeket fametszeteivel Bnéay György díszített. Kis vadvirágok^ ezek, betyárnóta, bojtárnóta, elluxgyott lány nótája, — élmény, tapasztalat a gyűjtőnek, olvasónak s mind megannyi kis gyöngyszem a magyar nép lelkének kristálytavából. Amint szegedi kollégisták kötelességüknek érezték, hogy ezeket közreadják, úgy volna kívánatos, hogy minél többen meg is ismerjék ezt a valóban ízléses, korszerű és művészi propagandát. 2