Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Mezőgazdasági munkások betegségi biztosítása

Mezőgazdasági munkások betegségi biztosítása Napjainkban nem hiányzik az értelmiség érdeklődése a falvak és tanyák népének sorsa iránt. Orvosok, szociológusok, agrárpolitikusok és publicisták egyaránt behatóan foglalkoznak a mezőgazdasági népesség egészségügyi és kereseti viszonyaival. Ahhoz a tájékoztatáshoz, amelyet így a müveit magyar olvasóközönség nyer, talán egy új és nem érdektelen részlettel járulhatunk hozzá, ha a munkaadó szólal meg és keresi a munkavállalók helyzetének javítására szolgáló eszközöket. Amikor ugyanis a mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének javításáról van szó, a munkaadó teherviselőképessége szabja meg a reális lehetőségek határait. E szempont előtt még akkor sem hunyhatunk szemet, ha a legmélységesebb részvéttel és együttérzéssel tekintünk a szomorú egészségügyi viszonyok között és csekély jövedelemből élő gazdasági munkásokra és családjaikra. Viszont ne gondolja az olvasó, hogy most azt az úntig ismert tételt fogjuk a munkaadók nevében megismételni: rosszak a viszonyok és nem lehet semmit sem tenni. Éppen ellenkezőleg. A viszonyok ugyan valóban nem rózsásak és kétségtelenül szükség van a mezőgazdaság jövedelmezőségének a mainál — talán nem is az árszínvonal abszolút magassága, hanem a termelés okszerűsége és az árak egymáshoz való viszonya szempontjából — komolyabb alátámasztására, ha gazdasági munkásaink szociális helyzetében valóban jelentős javulást akarunk elérni. Hiszen nemcsak az uradalmak jövedelmezőségéről van szó, hanem a kisbirtokosokról is és az ő életükben már a jövedelem egyszersmind szociálpolitikát is jelent. De függetlenül attól, hogy sikerülni fog-e a mezőgazdaság jövedelmezőségét okszerűen emelni, szeretnők most a mai helyzet alapján megvizsgálni mezőgazdasági szociálpolitikánk lehetőségeit. Mondanivalónk túlnyomórészt a mezőgazdasági cselédek betegségi biztosítására vonatkozik. Ez talán cikkünk címében nem jut eléggé kifejezésre, aminek oka az, hogy elavultnak és félreértésre alkalmat adónak tekintjük a »cseléd« megjelölést, viszont az a szó, amely ezt pótolhatná: a »szegődményes« még nem eléggé ment át a köztudatba. Törvényeink és rendeleteink is a gyakorlathoz alkalmazkodva mezőgazdasági cselédekről beszélnek, mikor az állandó, tehát az egész évre elszegődött munkásra vonatkozólag rendelkeznek. Viszont mi úgy hisszük, hogy helyeselnünk kell azt a felfogást, hogy a cseléd szó helyett általánosan és intézményesen más kifejezést kell elfogadni, olyan kifejezést, amely nyelvünkben sohasem fordul elő megalázó értelemben és amely így jobban is megfelel annak a munkaviszonynak, amely a szegődményes és az »uraság« között fennáll. Gazdaságunkat is beleértve összeállítottuk néhány tolnamegyei nagygazdaság adatait arra vonatkozóan, hogy milyen összegeket fordítanak ezek a gazdaságok cselédjeik gyógyíttatására és kórházi ápolására. Adataink alább következnek, természetesen az egyes uradalmak tüzetesebb megjelölése nélkül. Azt hisszük viszont, hogy helyes az egyenkénti adatokat is közölnünk, mert önmagában az összesítés még nem nyújt általános és átlagos képet, amikor viszonylag ilyen kevésszámú adat szolgál a következtetések alapjául. A gazdaság A cselédOrvosi Kórházi területe családok díjak Gyógyszerápolási kat. hold. száma összege számla költség 1. t,50 26 216 P 543 P _ — 2. 837 28 464 P 584 P 302 P 3. 2300 68 720 P 1553 P 380 P 4. 3200 124 1200 P 3384 P 870 P 5. 1400 44 650 P 1100 P 190 P Összesen : 8387 k. h. 299 3250 P 7164 P 1742 P Összes költség Ebből esik egy Egy katasztrális gazdaságonként cselédcsaladra holdra 1. 759 P 29.19 P 1.16 P 2. 1350 P 48.21 P 1.61 P 3. 2653 P 39.01 P 1.15 P 4. 5454 P 43.97 P 1.70 P 5. 1940 P 44.09 P 1.38 P Összesen 12156 P Átlag . 41.91 P 1.45 P Ezekből az adatokból néhány komoly felismerést azonnal leszűrhetünk. Szembetűnő az az ingadozás, amely az egy cseléd-családra, illetőleg az egy katasztrális holdra eső költségben mutatkozik. Erre mindjárt részbeni magyarázatot is találunk a kórházi ápolási költségek ingadozásában. Puszta véletlenen múlik, hogy a munkaadót milyen váratlan megterhelés éri azáltal, hogy szegődményesei körében állandó kórházi ápolásra szoruló betegség fordul elő. Elsősorban tehát ezen a téren volna szükséges a kötelező szociális biztosítás alapelvének megvalósítása: intézményes gondoskodás a kórházi ápolásról és a kockázat egyenletes megosztása a munkaadók között. És a váratlan kockázatoknak ilyen kiküszöbölése nem is csak a munkaadó szempontjából jelentős. Képzeljük el mennyire fontos a munkáscsalád egészségére, hogy a kórházi ápolás kérdésében egységes gyakorlat alakuljon ki. Hiszen a kisebb gazdálkodót abban az esetben, ha szegődményesei között véletlenül és vétlenül már ugyanabban az évben több kórházi ápolás szüksége felmerült, természetszerűleg az a gondolat fogja vezetni, hogy a további költségek felmerülését megakadályozza. Ez pedig oda vezethet, hogy olyan esetben sem jut kórházi ápoláshoz a beteg, amikor erre nagy szükség volna. A mi adatainkban ugyan aránylag nagyobb gazdaságok szerepelnek, de még ezeknél is könnyen elképzelhető, hogy pl. az 1. sz. gazdaság 26 cseléd-családjában több kórházi ápolásra szoruló eset fordulhat elő, mint esetleg a 4. sz. gazdaság 124 cseléd-családja között, s ebben az esetben az 1. sz. gazdaságnak, már szinte létérdeke lesz, hogy a költségeket — tehát magát a kórházi ápolás tényét — elhárítsa. Még súlyosabb ez a veszedelem a kisebb gazdaságokban. Képzeljük el, milyen anyagi kockázatot jelent egy 50—60 holdas, vagy akár 200 holdas gazdaságra, ha néhány cselédje közül egy vagy több kórházi ápolást igénylő betegségbe esik. Ebből a súlyosbodó kockázatból pedig nyilvánvalóan következik, hogy a kisebb gazdaság mindent el fog követni azért, hogy szegődményesei kórházi ápolást ne igényeljenek. Azonban ebből a pontból kiindulva, adatainkból további következtetéseket is levonhatunk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nemcsak a kórházi ápolás kérdésében, hanem általában helytelen az a rendszer, amely az egyes munkaadónak ingerenciát biztosít a gyógyíttatásra és ugyanakkor a költségeket is a munkaadó terhei közé állítja. Világos így, hogy a munkaadó kénytelen minden egyes, a szegődményesei körében előforduló betegségi esetet takarékossági szempontból is megítélni, ebből pedig az következik, hogy a betegségek megelőzéséről és a még kezdeti stádiumban való orvosi beavatkozás lehetőségéről szinte soha nincsen szó. Orvosi kezeléshez, éppen 30