Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Ruténföld. A középeurópai területrendezés egyik sarokpontja

tárt, ameddig egy észszerűen, megkonstruált és életképes tartomány létesítésénél a mai Ruszinszkó nyugati határvonalát ki kell tolni. Ezt a (határt 3. számú térképünkön a pontozott vonal jelzi, azt a területet pedig, amellyel Ruténia ennek elfogadása esetén gyarapodna, ferdén sraffoztuk. E vonal hegy- és vízrajzi szempontból kitűnőnek mondható, az Eperjes-Tokaji hegyvonulat gerincét követi, mely az egyetlen észak-déli csapásirányú hegysége fij35>\ "*-•-<• i_.<^ z ——3 • 9 \ <* l C"*^ S r \> / 1 \ \ 3. sz. ábra. Az autonóm Ruténia tartomány területi 'problémái. Magyarázat: 1. A régi Magyar Birodalom határa. 2. A világháború utáni határok. 3. Az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság közötti vitás területnek határai a XVI. és XVII. században. 4. A mai Ruszinszkó tartomány belső határa. 5. Az autonóm kárpátalji tartomány életképes határa. 6. Az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó terület, a szorosan vett Erdélyen kívül. Ezen belül: 7. Az autonóm Kárpátalja tartományhoz csatolandó terület. 8. A mai Euszinszkó tartomány területe. ennek a vidéknek; egyetlen fontos közlekedési vonalat sem vág át s nem is vonul valamelyiknek közvetlen közelében; régi megyei és ma járási határokat követ. Nemzetiségi szempontból tudott dolog, hogy a rutének nyelvterülete a Kárpátok lábai mentén felhúzódik a Szepességig, az is ismert tény, hogy a keleti tótok jelentős különbségeket mutatnak fel a nyugati tótsággal szemben; viszont rámutattam arra is, hogy a mai Ruszinszkó tartomány népessége sem homogén, nem is lehet &' tiszta rutén területebből életképes tartományt, sőt még járásokat sem kikerekíteni. Az önálló Kárpátalja tartomány tehát mindenképpen vegyes népességű lesz. Megpróbáltam az 1930. évi cseh népszámlálás alapján megállapítani az így Ruténiához csatolandó terület népességének nemzetiségi megoszlását s a következő eredményt találtam:4 * Királyhelmeci, nagykaposi, nagymihályi, szobránci, szinnai, homonnai, mezőlaborci, sztropkói, girálti és töketerebesi járások területe. 5 Lásd különösen Kubijovyc Vladimír: »Rozsireni kultúr a obyvatelstva v severnich Karpatech« című Pozsonyban 1932-ben a Komenszky egyetem kiadásában megjelent munkáját, továbbá Hűsek Jan: »Národopisná hranice mezi Slováky a Karpatorusy«. Pozsony, 1925. 509 p. és más földrajzírók és etnográfusok e területre vonatkozó tanulmányait. csehszlovák 172.830 rutén 56.444 magyar 48.165 zsidó 13.540 német 851 egyéb 4.707 idegen állampolgár 14.573 \ Összesen: 311.110 Hozzászámítva ezeket az adatokat Ruszinszkó mai népességéhez, végeredménynek azt találjuk, hogy a kb. 1 millió lakost számláló új tartományban a lakosság 50%-át rutének adnák, a másik 25—25 %-on pedig a, tótok a magyarokkal és egyéb nemzetiségekkel osztoznának. E tartomány mindenesetre ideális próbaterület lehetne a nemzetiségi együttműködés és a nyelvi kérdések helyes megoldására. Minthogy nem tisztán rutén népterületet ölelne fel, gondolkozni kellene esetleg egy helyesebb elnevezésről. Gazdasági viszonyaiban első tekintetre életképes területnek látszik e tartomány, de csakis akkor, ha az autonómiának olyan széles értelmezést adunk, mely magában foglalja a vámhatárok leépítésének lehetőségét és a népesség szabad mozgását a határokon keresztül. E tartomány fent már ismertetett geopolitikai helyzeténél fogva az anyagi és szellemi javaknak és személyforgalomnak teljes szabadsága nélkül mindig béna maradna. Földrajzi, települési és népéleti szempontok is támogatják e tartomány fent vázolt keretek között való megszervezését.5 Az Erdős Kárpátok vidéke ma 5 államhatalom érdekeinek ütközőpontján fekszik. Cseh-Szlovákia, Lengyelország, Oroszország, Románia és Magyarország életműködésének különböző erővonalai metszik itt keresztül-kasul egymást. A mai status quo tarthatatlan, mert mind magának a tartománynak, mind a környező területeknek életműködése lehetetlenné van téve s a gyors sorvadás itt előbb-utóbb komoly bajokra vezet. Egy bármily jobb megoldás érdekében igyekezni kell minden érdekelt félnek a lehető legsürgősebben közreműködni. Rónai András dr. A pénzrendszer nemzetgazdasági szerepe érdekes gyakorlati megvilágítást nyer a nemzetközi adatok öszszehasonlításából. Angliában a jegybank aranykészlete 1935-ben jelentősen nagyobb, (200 millió font) mint 1930-ban volt (147 millió font), bár közben a bankjegyforgalom lényegesen nem változott, 540 millió font körül ingadozik. Németországban a jegybank aranykészlete 1935 decemberében 88 millió márka, míg 1930-ban még 2685 millió márka volt. Egyharmincadrészre zsugorodott a német aranykészlet, míg a jegyforgalom és a zsirókövetelések összege változatlan maradt. Az osztrák nemzeti bank 355 millió schilling aranykészlettel rendelkezik, jegyforgalmának és zsiróköveteléseinek összege kereken 1200 millió schilling. Magyarországon 1935 decemberben 112 millió volt a jegybank arany és devizakészlete, a jegyforgalom és zsirókövetelések összege pedig 562 millió pengő. 12