Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Ruténföld. A középeurópai területrendezés egyik sarokpontja

X RUTÉNFÖLD X^A középeurópai területrendezés egyik sarokpontja Az Erdős Kárpátok vidéke és e hegységnek a Magyar Medence felé eső lejtői mind földrajzi viszonyaiban, mind történelmi szerepében és jelenlegi politikai vonatkozásaiban is egyike Keletközépeurópa legérdekesebb területeinek. Ez a vidék szerves tagja annak a nagyszabású hegykoszorúnak, mely az orosz puszta végtelen síkjáról leválasztja Közép- és Dél-Európát. Európa keleti határától, az Ural hegységtől két és félezer km. távolságra a Kárpátoknak ez a markáns íve az első élesen kiugró kéregvonal, mely kapcsolódva délen a Balkán-hegység határozott irányú ívéhez, északnyugaton pedig a Szudetákhoz és a Cseh Érchegységhez, majd széjjeltöredezve a Német Középhegység tagjaiban, elkülönítik a változatos felületű, tipikus kamrákra és egyéni színezetű résztájakra oszló Dél- és Nyugateurópát a nagy orosz táblától és a germán síkságtól. Ennek a nagy választóvonalnak központi tagja a Kárpátok íve, melynek északkelet felé legexponáltabb része az Erdős Kárpátok. A keleteurópai alföld erdő- és steppehatárának tengelyében futó nagy transzkontinentális utak itt ütköznek bele az első kerítésbe s innen fordulnak három irányba: dél felé a Balkánra, északnyugat felé a német alföldre és az Erdős Kárpátok kapuin keresztül a Magyar Medencébe és onnan délre és nyugatra tovább. Az osztópont Lemberg, melynek történeti szerepe igen jelentős. Lemberg a Kárpátok kerítésívének külső felén fekszik, az ív belső felén szembe vele terül el »Kárpátalja«, vagy Ruténia.1 Ruténia területe a Magyar Medence útvonalainak gyülekező- és osztóhelye. Itt jönnek össze a fontosabb útvonalak a Nagy Magyar Alföldről, az Erdélyi Medencéből és a Felvidék jelentősebb medencéiből is vezet át ide egy nem nagyon kényelmes, de használt forgalmi irány. Az ide összefutó szálak aztán több kapun át vezetnek ki a Kárpátok ívén túlra. E kapuk közül legfontosabbak a Tatár-hágó, a Vereckei hágó, Uzsoki szoros és Lupkovi hágó, sőt több ok szól amellett, hogy e területekhez sorozzuk a Poprád szorosát is. Az említett kapukon ma vasútvonal vezet keresztül, de ezek mellett még öt olyan használt útirányt lehetne felsorolni, melyeken csak országút vagy más műút vezet át. Ha most az áru- és személyforgalomnak ezeket a vérereit és azok főirányait szemügyre vesszük, akkor elénk rajzolódik Ruténia legfontosabb politikai-földrajzi adottsága és szerepe. Ez a tartomány az, ahol két különálló nagy táj: a keleteurópai alföld és a Magyar Medence egymást legjobban megközelítik, itt legkeskenyebb az őket egy1 Tulajdonképpen egyik név sem jó, mert ;.Kárpátalja< igen tág és félreérthető meghatározás; Ruténia vagy Ruténföld sem helyes, mert azt a területet, melyet e néven illetünk ma s amelyről e tanulmány is szól, csak egy részében lakják rutének. Erdős Kárpátok vidéke sem kifejező, természetesen még rosszabb a >Podkarpatska Rus« és »Kárpátoroszország« elnevezés. Mi e tanulmányban jobb híjján és e sorok előrebocsátása mellett a ;>Ruténia« elnevezést fogjuk nagyobbára használni, minthogy a nemzetközi irodalomban is leginkább ezzel a megjelöléssel találkozunk. mástól elválasztó hegységkerítés, erre futnak hát a palánkon belüli és kívüli egymást kereső erők, ez a két nagytáj egymással szemben való lélekzési iránya. | A vízrajz pompás- alátámasztásául szolgál az útgyüjtő szerepnek. Az Erdős Kárpátok külső ívé^ ről, mint csomópontból futnak szerte a folyók és patakok minden irányban mutatván és az ember számára elősegítvén a természetes mozgási irányok kihasználásának lehetőségét. A hegyív belső felének vízviszonyai egészen különlegesek. A hegyekről lefutó patakok húzzák magukhoz a szorosokon vagy a hágókon áttörő utakat, viszont a gyüjtőfolyó nagy vargabetűje Csapnál s a hirtelen alföldet ért folyók mocsaras szétterülései az útépítést komoly feladatok elé állítják. Jól meg kell gondolni merre vezessem az utat, hol építsem a hidat, hogy a legkevesebb költséggel és a legkisebb kerülővel érjem el célomat. Mihelyt azonban az összebogozódó vízhálózaton túljutottunk, nyitva áll minden irányban a Kárpátok öble. Olyan ez a vidék, mint egy nagy folyosó, mely két nagy épülettömb között a forgalmat szolgálja. Több járdája és rekesze van, amelyeket az élénk jövés-menés, a nagy nyüzsgés járt ki magának. Ennek a folyosónak a közepén, ott, ahol a rekeszek a legjoban összeszorulnak és szinte kínálkoznak a forgalmat szabályozó kapuk építésére, futott a történelem folyamán a medencei állam határa. Különösen a magyar és lengyel birodalmak virágzása idején folyt e közös határon keresztül igen élénk szellemi és árucsere. A kapuk e korszakban szélesre nyílnak, a kerítésen innen és túl a népek dolgoznak, érintkeznek és gazdagodnak. Ez a: kor volt egész Keletközépeurópának és e terület minden népének egyik legboldogabb szaka. A török felnyomulás vetett véget ennek az egészséges állapotnak. A Magyar Medence részekre bomlott, virágzó gazdasági élete lehervadt, népei pusztultak. A »Kárpátalja« határtartomány lett nemcsak délnyugat és északkelet, hanem délkelet és északnyugat között is. A török és lengyel birodalmakat egymástól elválasztó területsávért a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség harcoltak. Véglegesen birtokbavenni egyik sem tudta, évente, sőt havonta cserélgette a gazdát. Világosan mutatják ezek iaz események, hogy egy ennyire fontos mozgási irányt, egy ilyen élénkforgalmú folyosóterületet nem lehet különálló darabokra szétszabdalni. Nem lehet olyan értelemben, hogy ebből egészséges, maradandó állapot születhessék. Keletközépeurópa mai területrendjén ez a vidék ismét háromfelé van szakítva. A parancsolóan szükségszerű északkelet-délnyugati erővonalra és mozgási irányra ráfekszik keresztben egy keskeny idegen nyelv. A szorosokon és hágókon épült kapuk mellett egy újabb, minden lehető mesterkedéssel készült kapusort építettek éppen arra a vidékre, ahonnan az egy tengelybe gyűjtött útvonalak szétágaznak a Magyar Medence különböző tájai felé. Ott épültek ezek a mesterséges kapuk, ahol az utak 9