Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Egy földmívelő beszámolója

a kritika támogatása nélkül legtöbbször vakon imbolyognának egy művészi lélek útvesztőjében. A kritikusnak ösztönösen, vagy műveltséggel kell megéreznie, vagy megértenie az alkotó lelkét, megmozdulásaira úgy kell reagálnia, mint szeizmográfnak a távoli födrengésekre és helyes észleletéiről be kell számolnia a közönségnek, amely nem rendelkezik az ítélet biztos műszereivel. A közönség azonban csak a bonyolultabb művészi megnyilvánulásokkal szemben ilyen tájékozatlan, azokkal, amelyek nem a szemeláttára játszódnak le, hanem egy íróasztal, egy műterem elkülönült távolságában, ahol titokzatos körülmények között születik a műalkotás. Azt a művet azonban, amely előtte készül, hangokból, mozdulatokból, arcjátékból, könnyből és nevetésből, tehát a színészi alakítást, az élettelenül halk mondatokból emberré formálást, tökéletesen ismeri és érti. Nem kell megmagyarázni számára, mi szép és mi elrajzolt egy színész teremtő munkájában, mert ösztönösen, m élet legmélyéről megérzi a művészit és elutasítja a hibásat. A közönség ezer formában Önmagát, a környezetét látja viszont a színészben, aki ugyancsak önmagáról és a környezetéről mintázza meg alakítását. Nincs tehát szükség kritikai indokolásra, nincs szükség a bíráló közvetítésére a színész művészi munkájánál, mert a színészt maga a közönség ítéli meg tapssal, vagy fütyüléssel. Sőt sokszor a közönség olyan finomságokat és hajszálfinom hibákat is észrevesz előadás közben egy-egy alakításban, amelyet a kritikus, aki inkább az agyával működik, nem vesz észre. A színészekről alkotót bírálatot nyugodtan át lehet engedni a publikumnak, az emberi ösztönnek s nem szükséges a napilapok kritikáitól elrabolni az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló helyet, amelyben a bírálónak résen kell lennie, nehogy a mai drámatúltermelésből mérgező anyagok szivároghassanak a mit sem sejtő publikum körébe. Mert a most megvédelmezett színi kritikának gyakran kell szót emelnie a — közönség védelmében. Mátrai Betegh Béla A GAZDASÁGI VALSAG BUDAPEST ELETEBEN Irta: Dr. Szigeti Gyula. (Bp., 1936. Szfőv. Stat. Hivatal. 164 l.) A »Statisztikai Közlemények« sorozatában jelent meg Szigeti Gyula műve, mely a statisztikai adatok realitásával világít rá a gazdasági világkrízis hatására a székesfőváros gazdasági életében. Annál a nagyjelentőségű szerepnél fogva, melyet Budapest az ország ipari termelésében és kereskedelmi forgalmában, továbbá a mezőgazdasági termények áralakulásában mint az exportnál is lényegesen lerősebb felvevőpiac játszik, szinte az egész ország gazdasági struktúrájában létrejött eltolódásokat, érzékeltetik a főváros ipari termelésében, hiteléletében, szociális viszonyaiban, stb. bekövetkezett gazdasági válság tünetei. Szerencsés gondolat volt ezeknek a tüneteknek rendszerbe foglalása, melyet Szigeti jelen müvében áttekinthető formában, világos feldolgozásban valósít meg. A statisztikai adatok hátránya, hogy általánosítanak; az orvoslás módja pedig csak a tények speciális rugóinak vizsgálata és az összes momentumok egybevetése útján határozható meg. Nem szabad azonban lebecsülni az olyan mélyreható statisztikai kutatás jelentőségét, mint Szigetié, mely nemcsak a fejlődés tényeinek regisztrálásában jelentős, de alapul szolgálhat a jövő feladatainak megoldásában is. (G. Ö.) A VASUTAK FORGALMA nagy vonatkozásokban átfogó képet nyújt egy ország gazdasági életének élénkségéről. Személyforgalom Áruforgalom 1000 utaskilométer) (1000 tonnakilométer) 1928—29: 3,170.728 .'5,445.165 1931-32: 2,272.457 2,487.379 1933—34: 1,879.440 2,448.920 Ezt a rendkívüli, jelen szegénységünket demonstráló hanyatlást nem lehet az autónak a vasúttal szemben támasztott versenyére sem visszavezetni, mert a személyautók száma hazánkban 1929-ben 13.293 volt, 1934ben 7567, a teherautók száma pedig 1929-ben 4401, 1934ben csak 2834. Az öngyilkosok száma szomorú tükre annak a válságnak, amelyben a magyar társadalom sínylődik. 1929-ben az öngyilkossági esetek száma 3991 volt, 1934ben már 5938. Schweitzer Albert; Orvos az őserdőben (Franldhi kiadás, 1936.) Schweitzer az európai ember és könyve par excellence európai könyv, Európának azon nagyszerű dokumentumai közül egy, ahol a keresztény erkölcsi értékelés, az emberi szolidaritás gondolata, a másokért áldozni tudás kötelessége nem marad jámbor dialektika, nem improduktív, másoknak szánt jótanács, hanem egy becsületes ember teljes lélekkel vallott meggyőződése, aki érzi, hogy minden elv és jószándék lát szalagos és ért éh-telén marad mindaddig, amíg a teljes életünk odaadásával nem állunk helyt érte. A szerző, aki ügyes orvos és kitűnő zenész, úgy érzi, hogy kultúránk és civilizációnk temérdek előnnyel halmoz el minket, amit nincs jogunk megtagadni fekete testvéreinktől, akik a tudatlanság, nyomor, bűn és betegségek posványában élik embertelen életüket. Sok százmillió ember közül talán az egyedüli, aki magára veszi a lelkiismeretnek ezeket a terheit. A francia Gabun gyarmat területén folyó Ogove sötét vidékén száz és száz kilométerre minden kultúrterületiől, — koncertjein összeszedett pénzzel s pár emberbarát segítségével — kórházat alapít, szinte reménytelennek látszó erőfeszítéseket tesz a súlyos és visszariasztó trópusi nyavalyák leküzdésére, de ugyanakkor mikor ezer és ezer addig reménytelen szenvedőnek adja vissza az egészségét egyúttal lelki kolonizációt is végez, a gyakorlati emberszereteten keresztül kapcsolja be észrevétlenül a primitív onberck tömegeit lassan-lassan a nagy emberi közösségbe. Élesen látja a vadon gazdasági és szociális viszonyait, törvényeit és kívánalmait és ahová keze elérhet ott tesz és segít. Sok nagy küzdelem és sok kis eredmény után, — amiket a közben kitöri világháború, saját betegsége és anyagi nehézségek még kérdésesebbekké tettek — könyve kiáltvány az emberiség jobbik feléhez a segítségért a ^fájdalommal eljegyzettekt érdekében. (P. E.) Megjelenik tízszer évente. — Minden cikkért szerzője felel. — Lehetőleg géppel s a papirosnak csak egyiik oldalára írott kéziratokat kérünk. Kéziratokért — az előre megbeszélteken kívül, — felelősséget nem vállalunk. Minden levélre, felbélyegzett s megcímzett válaszboríték mellékelése esetén válaszolunk. Kiadja és a szerkesztésért felel: Lipták László dr. Kiadóhivatali igazgató: Munkácsi Sándor Athenaeum irodalmi és nyomdai Rt. nyomása. Felelős nyomdavezető: Kárpáti (Kettinger) Antal. 40