Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Egy földmívelő beszámolója

akar hatolni, annak célszerű előbb ezekkel a fenti alapelvekkel is foglalkozni. Nem lehet ma már várospolitikát csinálnia annak, aki a város igazi megismerésének leglényegesebb pontjaiban még mindig a XVIII— XIX. század eszmevilágában él és ha a város ú. n. önkormányzati jogaira gondol, kizárólag közjogi szőrszálhasogatás alapján foglal ebben állást. Különösképpen vonatkozik ez a magyar városok között leginkább tipikus nagyváros: Budapest viszonyaira. Budapest várospolitikája nemcsak azért jelent oly nagy fontosságot, inert az ország fővárosa, hanem azért, mert példaadó közület is és a kisebb városok könnyebben tudják Budapest problémái helyes megoldásából kihámozni — aránylagosan — azokat a remé<1 hunokat, amelyek az ő különleges helyi és fejlődéstörténeti adottságaiknak megfelelnek. Medriczky Andor dr. Egy f öldmívelö beszámolója Az utóbbi idő alatt egyre több alkalommal hallunk és olvasunk a magyar faj erőtartaléka: a földmíves népről. Soha még annyi tettek és cselekedetnélküli jóakarat sem nyilvánult meg iránta, mint mostanában. Felfedezték az új magyar Kolumbusok a föld népét. Divattá vált róla beszélni, vele foglalkozni s mindig valami újat, érdekeset, közérdeklődésre számot tarthatót leírni szokásairól, gondolkodásmódjáról és általában mindazon életmegnyilvánulásáról, ami vele előfordulhat s megtörténhet. Könnyen megállapítható azonban az a tény, hogy ezeknek a cikkeknek tartalma lehet hibáink megjelölése vagy akár a földmíves sorsáért aggodalmaskodó, javát és előnyeit akaró a hangja, de azok csak olyanok maradnak, mint a tolmács által visszaadott beszéd: lélek- és érzéknélküli. Sokan elmondták már ezideig a véleményüket a földmíves népről, csak még az nem igen beszélt önmagáról, akiről szó van. Nem beszélt saját magáról, gondolkodásáról és hogy mit vár a jövőtől a maga számára s hasznára, mit vár az 1936-os év minden válságot átvészelt földmívelö népre 1 Milyen az ő élete a racionalizmus korában, a rádió, a repülőgépek szenzációkat produkáló világában? Boldogabb, nyugodtabb-e számára az élet, mint a mult idők ennyire fel nem fedezett, tehát: irányítatlanabb életű földmíveséé? Bár vidékenkint más-más arculatot mutat a földmíves nép, de azért biztos általánosítással mondható, hogy nem: sőt elégedetlen, meghasonlott színt kölcsönöz neki az a tudat, hogy alkotóés mumkáskedvének nincs meg kellőképpen a maga anyagi jelentősége és haszna. Nem tud úgy beleolvadni munkájába minden gondolkozásával, mint régen. Ma a hajóhúzás és a postakocsi lassúságának elmúlásával naponta, azaz óráról órára friss képet és ízelítőt kap a földmíves nép a napisajtó és a rádió útján a világ folyásáról és arról a városi életről, újításokról, amelyekkel laz élet szebbé, hasznosabbá s gondtalanabbá tételét a maga életében a jelenlegi körülmények között sohasem érheti el. Mindig jobban terjed a főváros fénye a faluk felé. A föld örök sóvárgói, szerelmesei közül már sokan fixfizetéses állásokról álmodnak. S nem tud megszilárdulni .a földmívesek öntudata abban a hitbein, hogy éppen olyan hasznos szerepet töltenek be a társadalomban, mint bárki más, mert munkájának ellenértékét igényeihez képest javakban is nem tudja megtalálni Pedig a magyar rónák most sem hűtlenek az ő hűséges gondozójukhoz. Erőltetett tempót, többtermelóst diktáltak neki, amiben nem is csalódtak. Mégis naponta szegényedett, úgyhogy ma már sok gazda a bankok nagy kegyelméből megtűrt munkása saját földjének. Mondani Lehet, hogy még sohasem vigyáztak így a földmíves népre, mint ma. Vagyoni és személyi biztonságuk az egész világ viszonylatában első helyen áll ós minden őt is érintő intézkedés hasonló nívón mozog, mégis olyan bizonytalan a jövővel szemben. S elégedetlen a jelenével. A jóból is megárt a sok — tartja a közmondás; én úgy gondolom, hogy a magyar földmíves tudná a kötelességét úgy magával, mint a hazájával szemben, s talán nem kellene rá ennyire vigyázni. Hogy a jövedelmét nem kapja egyes esetekben szabadon kézhez. Hiszen adófizető készségét bebizonyította már sok esetben, ha most zökkenők álltak volna be, az biztosan önhibáján kívül történt. És ha a hibák ki lesznek küszöbölve, akkor újra a régi kötelességtudóvá válik. Ne legyen kiszámított a teherbíró képessége a legutolsó búzaszemig, mert akkor egy előre nem látott elemi csapás pusztulásba döntheti. Ha valaki a régi, higgadt s nyugodtságáról jellemes földmívest keresné, ma csalódás érné. Egész más tempót diktált őneki is az élet. A felfokozott teherviselés is, a kor igényei megkívánta ruházkodás is több pénzt követel tőle, mint régen. S mindig több időt fordít a munkára, de kevesebb jut neki az Istenre, mert örökös ellentmondásokba keveredik a templomban hirdetett szeretettel, megértéssel. Maga az élet reácáfol minden lépten-nyomon könyörtelen valóságával. Nem is tudhat olyan áhítatba merülni az a lélek, akit állandó anyagi gondok rabjává süllyeszt az élet. Ha megfigyeljük és összehasonlítjuk az idősebb generációt a maival, arra a megállapításra jövünk rá, hogy nagy világnézeti különbség mutatkozik a megváltozott életkörülmények folytán például már egy konzervatív apa és fia között is. Úgyszintén ez a helyzet a mai fiatal földmívesgenerációnál, amely nem tudja kiélni ambícióit, mezőgazdasági gyakorlatiasságát, hanem le nem becsülhető érdeklődést ^tanúsít úgy az irodalom, mint színház és művészet iránt. Téves az a beállítás, mintha bizonyos könyveknél befejeződne irodalmi érdeklődése. Ma már nemcsak egy könyv adódik ki a falu számára, évente a regélő bácsi nagy naptára vagy hasonló nívójú Rózsa Sándor-históriáival. Mert éppen úgy tudomást szerez ujságkritikák útján például Földes Jolán díjnyertes könyvéről, mint minden megjelent műről, akár a városi intellektuel és ha megvenni nem tudja, az csak csupán pénztelenségére vezethető vissza. Községünkben jelenleg négy könyvtár áll az érdeklődők rendelkezésére, ahol a magyar remekírók művei mind feltalálhatók. Úgyszintén az újabb magyar iro33