Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Vándormozgalmak a világháború után hazánkban és az utódállamokban

ban, ahol szintén inkább a magyarok és a németek vándorolnak ki. Ez közvetlenül nem csupán az utódállamok nemzetiségi politikájával függ össze, hanem számba jön itt még az a körülmény is, hogy hasonlóan, miként a csehek közül a Felvidékre, a románok közül a régi királyságból Erdélybe vándoroltak, úgy a túlnépesedett Ó-Szerbia lakosságából is számosan a földreform intézkedései és a letelepülési lehetőségek miatt a Magyarországtól elszakított területekre jöttek és ezáltal kevésbé kényszerültek kivándorlásra, mint a többi nemzetiségek. Ha a magyarokat ért veszteségeket vesszük számba Csonka-Magyarország és az elszakított területek kivándorlásával kapcsolatban, akkor Ferenczi számításai szerint az elmúlt évtizedben ez a következőképpen alakult: Magyar kivándorlás és visszavándorlás. 1920—1929. Kivándorlás Visszavándorlús Magyarország 50.000 10.000 Utódállamok: Románia 20.000 Jugoszlávia 15.000 Csehszlovákia 6.000 Titkos kivándorlás 40.000 10.000 5.000 100.000 15.000 Azt látjuk, hogy a kivándorlás jobban érinti az elszakított területek magyarságát, mint a mai Magyarországét. Fontos ránk nézve ez a kérdés, mint mindaz, ami a Dunamedencében a magyarság sorsát érinti és fokozottan kell felfigyelnünk reá, mivel a magyarság számbeli erejével és így történeti versenyképességével áll összefüggésben. Egészében tekintve, tagadhatatlan, hogy a nagy európai kivándorlás, mint történelmi folyamat, a világháborúval lezárult. A nagy népmozgalmak színhelye most a Távol-Kelet messzi vidékeire tevődött át. Mégis úgy látjuk, hogy a mi számunkra mégse veszítette el teljesen a jelentőségét. A vándormozgalom minden időkben összefüggésben állt az általános helyzettel és az életkörülményeket alkotó különböző tényezők eredője volt. Ha így fogjuk fel a vándormozgalmat, ez még fokozza ránk nézve az érdekét, mert hozzájárul ahhoz, hogy egy kevéssé kimunkált oldalról elindulva nyeiiiessünk betekintést a Dunamedence és különösen az elszakított országrészek magyarságának életviszonyaiba. Forró Marianne dr. A belföldi tőkeképzés lassú üteme érthetően akadályozza a magyar nemzetgazdaság fejlődését. A tökeképzés elégtelen voltára részben a takarékbetétek után fizetett rendkívül alacsony kamat szolgál magyarázattal. A látraszóló betétek kamatja elsőrendű pénzintézeteknél 2%; ennél a Nemzeti Bank diszkontja (4%) éppen 100%-kal magasabb. 1927-ben ez a különbség- csupán 33%-ot tett ki (4.5%, illetőleg 6%). A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy azóta a takarékbetéteket terhelő állami illeték kétszeresére emelkedett és külön 'A%, kamatnak megfelelő összegeket kell befizetni a bankoknak a gazdaadósságok rendezésének céljaira. Külföldi nyersanyagszükségletünk csökkentésére a magyar ipari körökben érdekes törekvések mutatkoznak. Élénk vita folyik műszaki téren, hogy a háztartási gáz szolgáltatását magyar szenek fölhasználásával meg lehet-e oldani. A rostanyagok importjának csökkentésére jelentős a műselyemgyár alapításának a megvalósulás állapotában lévő terve, amelyhez az olasz műselyemipar nyújtana segítséget. A külföldi kenőolaj szükséglet csökkentését célozza viszont a használt olajok regenerálása, amely most már műszakilag megoldottnak tekinthető és csak a fáradt olaj öszszegyüjtése nehezíti a nagyüzemi regenerálást. Amit rosszul tudunk Irta: Gaál István. (Bp., 1935. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, 1,37 old.) A francia Karr Alfonz, vagy a mi Gárdonyi Gézánk és Bársony Istvánunk jut az ember eszébe, amikor ezt a könyvet végigolvassa. Akik szépíró létükre oly tudományos lelkiismeretességgel dolgoztak, hogy soha semmiféle természettudományi tévedés, balhit vagy koholmány munkáikban elő nem fordult. Ezt akarja ez a könyv is. Hogy más is, olvasó és író, idős és fiatal, magasabb vagy átlag intellektus ne higyjen és terjesszen balhiedelmeket, amelyeket hol a néphit juttat generációról generációra, hol meg a felszínesebb műveltség fogad el és ad tovább. Gaál liárom okot jelöl meg, amely aktuálissá tette műve megírását : az az ellentét, mely a sztratoszféra-repülés, az atomrombolás kora, végrefiajtása s a természettudományok elemi kérdéseiben való gyermeteg tudatlanság közt fennáll, — azután fel akarja hívni a tanügyi körök figyelmét oktatásunk e hiányosságára, s végül a sajtó fokozott érdeklődését ideirányítani. E célok közül az elsőnek mindenesetre eleget tett. Majd félezer oldalon, 150 tárgykört ölel fel: az emberről, a növények életéről, az állatvilágról, földtörténetről. Babonák foszlanak szét és tisztult megállapítások foglalják el helyüket. Programja: .-ne pusztítsuk, csak irtogassuk ne vessük meg, csak tisztázzuk ezeket, hiszen a néphit, a poézis akkor is szép, ha a tudás magyarázata letörli róluk a tévedés ősi porát.« Tankönyvszerű címe ellenére, nem születésnapi ajándék iskolásoknak, hanem élvezetes és hangulattelt — meséskönyv felnőttek részére, amilyet más téren már őriz egyet irodalmunk —• Tóth Béla anekdotakincsében. Mindkettő talán megfoszt illúzióktól, de a valóság finomabb, pontosabb fénysugarával tudásunknak új, biztosabb világát építi. (R. I.) Múzsa a hullámhosszon írta: A. Balogh Pál. (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1936. 150 l.) ^Könnyebb a rosszat elkövetni, mint elszenvedni* mottóval kezdi a szerző. Teljesen igazat adunk neki. A rádiódráma létjogosultságának kérdését veti fel és minden érvelés mellőzésével megállapítja, hogy a rádiódráma nemcsak életképes, de igen nagy fejlődési lehetőségek előtt áll. Kétségtelen, hogy a tízéves múltra visszatekintő rádiószínpad követelte magának a rádiódrámát és irodalmi eltévelyedés lett volna a dráma elöl elzárni az új kifejezési lehetőséget, viszont azzal tisztában kell lenni, hogy immár napok kérdése és a tökéletesített televízió — amely a házhozszállított mozit és házhozszállított színházat lehetővé teszi — o rádiódráma rövid életét kioltja. Ez a tény a szerző kétségtelen igyekezetéből folyó alaptételét megdönti s fájdalmas mindenesetre azok számára, akik a pusztán hangra alapított drámajáték díszlet- és fényhatás-technikát helyettesítő nehézségeit leküzdötték, de a tények előtt meg kell hajolni. A könyv tehát sokkal inkább a rádiódráma kétségkívül sikerekkel teljes pályafutásának vázlatos története, mint egy új fejlődési folyamat előszava. A szerző tulajdonképpen szavakba foglalta mindazt, amit a művelt rádióhallgató már régen, mint megvalósítandó követelményt támasztott a rádiódrámával szemben: a színészi szerepátélést és a rendezői cselekményátélést. Érdekesen vázolja azokat a törekvéseket, amelyek színpadi fényhatásokat zenével akarnak helyettesíteni. A pusztán rádiótechnikába vágó különböző európai rádiórendezési módszerek ismertetése is érdeklődésre tarthat számot. A könyv nagyrészét az elméleti rész fejtegetéseit igazolni kívánó rádiódrámák töltik be. Tekintettel arra, hogy a rádiódráma kifejező eszköze a beszéd, illetve a zene, szerencsétlen vállalkozás rádiódrámát könyvalakban megjelentetni. A Németh Antal rádiószínpadi alkalmazásában leközölt Madách: Az ember tragédiája-részlet hangszerelése nehezen érthető meg. Somogyváry Gyula: Sarki fény című kedves kis története, Csanády György: Szombat este című színes hangjátéka, Val Gielgud: Péntek reggel című hangjátéka A. Balogh Pál fordításában és Kilián Zoltán: Kanadai regénygyár című szatirikus rádiójátéka érdekes kísérletei a rádiódrámának. A könyv kiállítása példás. (M. S.) 32