Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Szomorú mozaik a birtokpolitika közelségéből

gási hangnemben, mint ami az üzlet velejárója. A falusi intelligenciát ő a »kulak és a mezitlábas« felülről nézi. Hol fogcsikorgatva, hol csendes gúnnyal. A mindenki harca, mindenki ellen közöttük a Jegnyersebb. A legfeketébb, legtúlzóbb kapitalista mohóság angyalszeretet ehhez a harchoz képest. Az intelligencia és a nép viszonyát sok minden is rontja, ment az élet, a mai felforgatott élet sok furcsát produkál. Előadódik, hogy az úgynevezett paraszt az ellenőre az úgynevezett úrnak és referál a másik úrnak. Szemrebbenés nélkül, akadozás nélkül, hivatalos hangon jelenti az apróka panamákait abban a biztos reményben, hogy a másik úr szolidáris lesz az elsővel. Nyugalmából akkor zökken ki, hitetlen képet vág, amikor ellenkezőjét látja, és ilyenkor — szabotál. Nyugodtan érzi magát, n'ecm fél az egyik miatt, a másiktól, sőt úri gesztussal juttat annak, akit az előbb bevádolt. Az árverés már egy éve múlt, a régi jó és tehermentes kisbirtok eladásából vásárolt nagyobb birtok nem bírta az aránytalan terhet, hiába a napi 16—20 órai munka, a család összefogása, a föld erőlködése, a matematika igazságaival megbirkózni nem volt képes, így adódik a csoda, a kedélybeteg paraszt. Kegyelemből bérlője volt a földjének, a visszajuttatást megkísérlik, a képviselő, a jegyző és az — asszony. Kiszáll a vagyonrendező bizottság, hosszú órákon 'járja a szikes százholdat, istállókat, lakást, tárgyalnak, számolnak és biztatnak. Eltelik a nap, a bizottság elporzik, de a gazdát csak messziről látta. Nem érdekli, üzeni, hogy csináljanak, amit akarnak. Nem int, se köszön, elfordul. A termése jó volt, a szigorú számítás reményekkel kecsegtet, volt birtokát részben visszavásárolhatja. Nem érdekli. Szerencsiéje, hogy ügye jó politikai és népszerűségi tőke, talán boldogulni is f'og, de ez már se nem célja, se nem érdeme, csak a mások plebejusi sikere lesz. * Középbirtok. Régi név, régi vagyon, és hihetetlen sok adósság. Teljesítés úgyszóLván nem történt a kölcsönfelvevés óta és ezt a letargiába vesző csendes nyugalmat villámcsapásként üti szét az árverés kitűzése. Mi következik most? Nexusok, politikai összeköttetés lázas keresése, eddigi pártállás sürgős revíziója, egy választás iránti forró vágy, hogy politikai szolgálatokból érdemet lehessen gyűjteni. Aratás, cséplés, egyéb betakarítások, harmad-, sőt huszadrangú kérdések most. De talán mindig is másiodrangúak voltaik. A jó barát ellenséggé válik, az ellenséget .bűbájos arccal fogadják. Állítani itt, letagadni ott, mindent, csak a birtokot megmenteni. Persze a bíróság merev tárgyi alapon dönt, a tárgyi alap pedig annyira gyönge, hogy talán nincs is. A cseléd, a munkás, apró suskusokba beaivatva, boldogan játssza ki a másik urat, miközben a százéves gazdájába vetett hite már épp olyan bizonytalanná lett, mint az a bizalom, amit általában ajándékoz ezentúl mindenkinek, aki ismeretlenül, de aktatáskával érkezik a kúria elé. Még nem mindenütt készültek el a bekötő utak, még nem minden tanya közelíthető meg autóval, de talán van némi jogos malíeia — ha nem is igazság — abban, amit az öreg magyar mond hamisan, tisztelettudó hangon, több ravasz hunyorítással pipa mellől, mint megbecsüléssel, hogy kár az út nekünk, amikor csak elvisznek tőlünk és semmit vissza nem hoznak az urak. Szepessy Géza NEMZETI MUNKÁS VÉDELEM. Irta: Dr. Pályi Márton. (Bp., 1936, az »Iparegészségügy* kiadványa, 204 oldal.) Szerző a tanulmányban elgondolásait mutatja be, milyen módon lehetne a munkásvédelmet politikai pártoktól és politikai hélyzetváltozásoktól függetleníteni. * Műve keretében az egészségügyi védelmen kívül megemlékezik a munkavállalók anyagi, erkölcsi, kulturális és szociális nívójának emeléséről. Leginkább alaposan terjeszkedik ki azonban az egészségügyi védelem megszervezésére és annak korszerűbbé tételét akarja kiharcolni. Ez természetes is, hiszen a szerző, Pályi főorvos, már régi ismerője és előharcosa a magyar iparegészségügynek. Statisztikákat állít fel a műhelyek higiénés fogyatékosságairól és rámutat arra, hogy az iparfelügyelet munkakörének előterében a közegészségügy álljon, annak komoly művelése előzze meg a technikai, műszaki feladatokat. De mily lehetetlen a szerző ez ábrándja, mennyire utópia ez: hiszen az iparfelügyeletben, e jelentékeny közhatósági szervezetben jelenleg egyetlen orvos sincs alkalmazásban, holott az ipari munkaártalmak elleni védekezés nem csak technikai, hanem orvosi alapismereteket is igényel. Pályi főorvos a kérdés megoldására a kormányzatot tartja hivatottnak mint pártokon felül álló tényezőt. A magunk részéről fenntartással fogadjuk e tanácsot, mert akkor, midőn látjuk, illetve a •közelmúltban láttuk, hogy kormányhoz közelálló körök politikai agitációjukra használják fel a munkanélküliség, a munkaidő és munkabér problémájának megoldását, akkor kételkednünk kell abban, hogy osztatlan megelégedésre fog sikerülni a megoldásuk. Pártpolitikában sokszor túlzottan érvényesül a laikusok véleménye, kik éppen azért, mert laikusok, merészek hozzányúlni oly^an tornyosuló problémákhoz,, melyet nem ismervén, nem is tudják felmérni vállalkozásuk jelentőségét. Éppen ezért örömmel üdvözöljük Pályi Márton főorvosban a szakembert, kinek körültekintő műve elárulja, hogy a helyzettel alaposan foglalkozott volt. (Dr. R. L.) A belföldi nyersbőrfeldolgozás józan ész szerint egy agrárországban nem ütközhetnék nyersanyagbeszerzési nehézségekbe. E'S mégis: a hazai bőrgyárak nyersbőrellátása sok gondot okoz. A gyárak nem tudják a teljes hazai nyersbőrtemelést földolgozni, ellenben kénytelenek külföldi nyersbőrt sokkal nagyobb mennyiségben vásárolni, mint amennyi az Itthon nem használható exportált mennyiség. A nehézséget fokozza, hogy a külföldi nyersbőrt túlnyomórészt szabad piacon, úgyTnevezett nemes valutáért kell vásárolnunk, míg a magyar nyersbőrkivitel jelentékeny részét klíringben adjuk el. Ezen a visszás helyzeten részben segítene, ha élőállatexportunknak megfelelően a klíringben nyersbőrt is és nemcsak ipari készárút kaphatnánk ellenértékül- De az alapvető hiba mégis az, hogy az agrárországnak kikiáltott Magyarországon az állattenyésztés elmaradott és fejlesztésre szorul. 33