Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Gondolatok a magyarság jelenéről és jövőjéről

DEÁK FERENC: Ha valamely halálom akár hibából, akár szerencsétlenségek folytán oda jutott, hogy az anyagi jólét emelésére csak igen keveset tehet, sőt az állani fenntartására a súlyos terhek alatt majdnem mér kimerült lton polgároktól újabb s újabb anyagi áldozatokat kénytelen kívánni: nem jár el célszerűen, midőn a memeet érzelmeit a politikai jogok csorbításával is sérti; mert a súlyos terhek azon meggyőződés mellett, hogy a politikai jogok biztossága is veszélynek van kitéve, még súlyosabbaká válnak, a méltó keserűség érzete lehangol minden áldozatkészséget s elfojtja a bizalmat azon hatalom iránt, mely a polgároknak anyagi érdekeit nem tudja, politikai jogait pedig mem akarja kímélni. zolni a kormányzat külpolitikájának sikereit. Az európai beosztott kockamezőkön francia négyest táncoltat és rendez a hivatásos diplomácia, miközben mindenki érzi, hogy háborút nem szabad és nem lehet csinálni. Ez a tudat ma a leghatalmasabb és ehhez kell neikünk is csatlakoznunk, kiépítve belső erőinket, megmaradva az igazság és az európai színvonal erkölcsi alapjain, amelyeket elhagyni a pusztulást jelentené számunkra. ^ Lehet, hogy még így sem háríthatjuk el az új világháborút, de egy új, őszinte és igazságos dunavölgyi béke még azt is lehetővé teszi, hogy rajta kívül maradjunk, mert egyik dunavölgyi államnak sem érdeke, hogy megmaradjon az imperializmusok országútjánalk porában. Ha ezek a gondolatok külpolitikánkat teljesen áthatják, lehetetlen, hogy belőle realizálható tervek ne születnének. Ezzel szoros összefüggésben kell végleg rendezni a magyar királykérdést is, amelynek fontosságát egyébként láttuk nemzeti életünk belső egészségére, mert hiszen az őszinte dunavölgyi rendezésnek véglegesnek kell lennie s mindaddig, amíg a királykérdés megoldatlan voltától új helyzetet várhatnak a velünk egyezkedő államok, addig céltalan, hogy velünk megegyezzenek. A békés külpolitikának messzirenéző bölcsessége mellett a napi diplomáciai játék semmivé törpül. S a béke politikája mellett hatalmas új hátvédet alkotnak az angolszász hatalmak. A »Pax Britannica« az európai évszázadoknak új határköve; Britannia megszűnt imperialista állam lenni és már nem hódítója, hanem kormányzója a világnak. S mellette az északamerikai új világhatalomnak is minden érdeke a béke megőrzése mellett szól. Ezek a szempontok nem szabad hogy elhomályosuljanak a magyar jövőt kémlelő államférfi előtt. Pedig az angolszász kapcsolatok mögött még a napi kérdéseinkre is előnyösen kiható lehetőségek állanak. Lehetetlen észre nem venni, hogy a mi sűrűn lakott és tőkeszegény hazánk milyen rendkívüli előnyöket meríthet a tőkében és nyersanyagokban gazdag hatalmas országok világpolitikájának támogatásából. S oly országok ezek, amelyeknek nincsenek gyarmatosító, területi aspirációi a mi csonka hazánk felé, tehát a velük való kapcsolatokból származó gazdasági előnyök nem válhatnak egy adott pillanatban a magyar nemzeti kultúra halálos veszedelmévé. * Milyennek képzelem hát hazánk jövőjét? Az új Dunavölgyben, a mai 12 milliós magyar lakosság tovább szaporodik. Politikájának szilárdságát, történelmi hagyományainak fennmaradását az apostoli király jogara biztosítja. Polgársága egészséges kapcsolatokkal szövődik egybe a történelmi vezetőréteggel, zsidó lakossága teljes lelkiségében és egész társadalmi életében mélységesen magyarrá alakult. Az értelmiségről lesorvadt az üres címkórság, kiszabadul a proletársorból s a magyar faj szelekciójának termékeny tényezőjévé válik. A kultúra nem áll meg a proletárrá vált értelmiség korlátjánál, hanem fordítva: behatol a gazdasági munkák termékeny dolgozóinak körébe is, (kiegyenlítve a hamis ellentéteket. Magyar gyermekek új sokasága növekszik minden családi otthon megvédett biztonságában, s nincsen aggodalom, hogy a gyermekeknek majd nem lennének életlehetőségeik. Az arisztokrácia földvagyonára hatalmas nemzeti ipar épül, a növekvő nyelvterület új forrásokat nyit a magyar műveltség hivatott ápolóinak. Világbirodalmak barátsága gazdag és biztos nyersanyagforrásokat nyújt a magyar szorgalom és tudás munkájának. Elmúlik a nyomasztó háborús félelem, s a rendezett Dunavölgy végre megszűnik a hódító népek országútja lenni. Igaz lehet-e ez az álom? Szabad-e eltagadnunk, ha szépet álmodunk? S nem szabad-e elhinnünk, hogy csak az lehet valósággá, ami előbb álom volt? Lipták László dr. A Deák Ferenc Társaság kegyelete Andrássy Gyula gróf sírjánál. Halottak ünnepén népes zarándoklat kereste fel Andrássy Gyula grófnak, a nagy magyar államférfinak Polgárdüban lévő sírboltját, hogy lerója kegyeletének adóját. Küldöttségileg képviseltette magát a Deák Ferenc Társaság is, amelynek nevében BaranUavics István helyezett koszorút a sírra, a következő emelkedett szavak kíséretében: — Azt a nemzedéket — úgymond —, melyhez tartozunk, a második Andrássyval szemben nem befolyásolja kortársi elfogultság, kegyeletünk tehát az igazságérzetnek a megnyilatkozása, mely a földi tereken védi a holtak hamisítatlan emlékezetét. Andrássy Gyula halálával nyert új életet, és síron túl is folytatja pályáját, új szíveket hódít csatájának győzelméhez. Andrássy életszámláján kevés van ama passzívákból, melyeknek végösszege lett nemzeti tragédiánk, őbenne életében még átsuhant egy fájó sejtelem, melynek dús beteltségérzetében a halál lappang. Legtisztábban látta a magyarság európai helyzetét, érzékenyen reagált az európai koráramlatok hullámverésére, és bár hatalom nélkül volt, mindig kinőtt korából. A költő Zrinyi óta aligha akadt magyar államférfiú, aki mélyebben hatolt volna be a kormányzati kérdésekbe, mint ő. Bizonyítja ezt a katonai kérdésekben ivallott álláspontja és reformkonzervatív szelleme. Ha nem is volt szociálpolitikus, mégis ble akarta hozni a tömegeket a politikai arénába, hogy így, közvetve vívhassák ki szociális jogaikat Mindig az élet új útjait kereste és ennek felismerésében jutott el a legitimista felfogáshoz, azt vallván, hogy ez a szerkezet a legszerencsésebb megoldás európai küldetésünkre nézve. Gondolatait tettekre alig tudta váltani, nagysága inkább kitűzött céljaiban jelentkezik. Az új nemzedék — így fejezte be szavait — visszafogadja őt szívébe. Az új nemzedék látóhatáráról lebukott a régi magyar impérium napja, s nem ragyogott még fel az új hatalomnak csillagzata, de sírja felett fellobog szellemének égő csipkebokra, hogy belőle fajtájának halhatatlan géniusza szóljon hozzánk . . . 20