Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A világgazdaság újjáépülése és a regionalizmus

több kedvezmény elvének kikapcsolásához. Ugyanígy az egymástól távoleső területeknek politikai össze­függések miatt való mesterséges eggyékapcsolása célját tévesztett és ideig-óráig injekcióként ható, de azontúl súlyosabb következményekkel járó intézke­dés, amely a résztvevőket egyideig segítheti, de ál­talában a világgazdaságra tartósan nyomasztó ha­tással van. A regionális egyezmények az általános vám­tarifából nyújtandó különleges engedmények — a preferenciák — elvén alapulnak. Ilyen különleges szerződések létesültek a legjobban ismert római há­romszögegyezményen és a kisantant-paktumon kí­vül pl. a skandináv országok, a 'baltitengeri álla­mok, a dél- és középamerikai államok, valamint Törökország és a hajdani ozmán birodalom eiosatolt részei között. E megállapodásokat a területek egymást ki­egészítő jellege, vagy pedig az adott gazdasági szer­kezetek korábban megszokott kapcsolatainak helyre­állítása indokolja. Tragikusak azonban azok az egyezmények, ame­lyek egymástól távoli államokat vezetnek különféle meggondolások alapján egymás karjaiba. Ilyen pl. az ottawai egyezmény. Az ottawai szerződésrendszer a brit világbirodalom részeit hálózza körül és míg a brit dominiumok nyerstermelőinek jelentős elő­nyöket biztosít, a világ legnagyobb fogyasztópiacát, Angliát elvonja a többi nyerstermelő államtól és ezáltal a világválságot krónikussá teszi. Anglia bi­rodalmi hatalmát a tengerek és javak szabadságá­nak kettős pillérére építette fel, így Ottawa által gazdasági credójával ellentétbe került. Igaz, hogy az ottawai egyezmény megkötése óta a brit birodalomközi kereskedelem bizonyos mér­tékben emelkedett, de ugyancsak ezóta nem tud a világkereskedelem lábrakapni és megerősödni. Ez mutatja a kétféle regionalizmus nagy kü­lönbségeit. Az egyik regionakzmus a középeurópai típus, olyan országok összefogását kívánja, amelyek szabadkereskedelmi rendszer mellett még a szom­szédi viszony kapcsainál is erősebben össze volná­nak fűzve, míg a másik típus a szabadkereskedelem természetes állapotával ellentétben mesterséges kap­csolatokat akar a gazdaság gépezetébe beoltani. A tényleges gazdasági egymásrautaltság kötöttségek és preferenciák nélkül és elsősorban így érvényesül. A regionalizmust tehát józan meggondolások alapján el lehet fogadni a világgazdaság újjáépíté­sének lépcsőjéül, be lehet iktatni a nemzetgazdaság és világgazdaság emeletei közötti átmenetnek, de természetesen csak akkor, ha a különleges helyzet, a közös válságokok, az egymásrautaltság és a ha­sonló elveken alapuló pénzügyi, közlekedési ós va­luta-rendszer ezt lehetővé teszi. Ez az elgondolás a világgazdaság szerkezetének legfőbb hatóerejét, a nemzetközi munkamegosztást kívánja helyreállítani és fenntartani. E munkamegosztás az újjáépülásnek legfőbb felhajító ereje, amely a merkantilizmus, a reciprocitás és a kontingensek halálos öleléséből ki­szabadítja a nemzetközi kereskedelmet és a század szociális eszmekincsével egyesülve, az emberiség magasabb életszínvonalának eszköze lesz. S a nem­zetközi munkamegosztás érvényesülésével az idő­közben történt gazdasági strukturális átalakulás — mint pl. az iparosodás bizonyos mértékű földrajzi decentralizálódása, a pénzpiacok hajdani centrumai­nak hely- és szerkezetváltozása és a szociális viszo­nyok nemzetközi kiegyenlítődésének szüksége — egy egészségesebb gazdasági korszak felé vezet. A világgazdaságnak ebben a harcában hasznos segítőtársa lelhet a józan és céltudatos regionaliz­mus. V. B. dr. Ungarisches Wirtschaftsjahrbuch 1935. Már XI. évfolyamába lép ez a Grutz Gusztáv ny. külügyminiszter kiadásában megjelenő évkönyv, amely­nek legfőbb célja, hogy hazánk gazdasági életéről a kül­földet tájékoztassa. Azonban a magyar olvasó számára is hasznos ez a 483 oldal terjedelmű kötet. Előnye, hogy a legközelebbi múlt gazdasági statisztikájáról rendszeres adatgyűjteményt tartalmaz 6 ezt a statisztikai anyagot értékes tanulmányok keretében mutatja be. Közel negy­ven értekezés nyújt fölvilágosítást a gazdasági élet min­den vonatkozásáról s nehéz volna ezek közül egyiket vagy másikat kiemelni. Kállay Tibor ez évben is átfogó és pontos képet rajzol az államháztartás helyzetéről; s kü­lön figyelmet érdemelnek a bankok és az állam viszonyá­val, a nagyipar vámvédelmével, a fejenkénti adóteherrel és külföldi hitelpolitikánkkal kapcsolatos fejtegetései. Egyébként különösen a gyakorlati gazdasági élet és a gazdaságpolitikai igazgatás vezető tényezői interpretál­ják az évkönyvben gazdasági eredményeinket. Nem nélkülözi a munka a politikai irányú tájékozta­tást sem. Érthető, hogy a könyv céljának megfelelően Gratz Gusztáv a »reformparlament« létrejöttének körül­ményeit mérséklettel tárja föl, viszont nem hallgathatja el, hogy az újabb politikai törekvések, a mult csekély megbecsülésével, eszméiket a diktatúra gondolatvilágából merítik. Némileg szintén az újabb politikai esemény­körébe vág a telepítési és birtokpolitikai vita ismertetése. Ezt az ismertetést Nötel Vilmos dr. rendkívüli alapos­sággal végzi és egyben tárgyilagos tudományos bírálat­tal kiséri. Ismerteti az évkönyv azokat a törvényeket és ren­deleteket, amelyek az elmúlt év folyamán gazdasági éle­tünket fontosabb vonatkozásokban érintették s a külföld tájékoztatása szempontjából közérdekű munkát végez, amikor az olvasók külön kívánságait e törvényes rendel­kezések idegennyelvü fordításával, vagy pedig különleges statisztikai adatokkal is kielégíti. Ezenkívül az évkönyv a legújabb szakirodalomról ismertetést, illetőleg biblográ­fiát közöl. A szerkesztés munkája Bokor Gusztáv dr. érdeme. (R. L.) * Az egyetemi oklevelek száma melyeket az 1934 35 tanévben főiskoláink kiadtak, néhány fontosabb ágazatban jogtudományi 781 államtudományi 369 orvosi 425 gyógyszerész 119 mérnök 96 építészmérnök .15 gépészmérnök 124 vegyészmérnök 13 közgazd. (keresk.) 56 közgazd. (közig.) 27 állatorvos 35 (M. Stut. Szemle 1935. évf. 12. sz.) 23

Next

/
Thumbnails
Contents