Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Elmaradt reformok

szentségét is. Beváltatlan ígéretek számtalan váltója vár rendezésre és alá'bbszállobt a politikai morál színvonala is, mióta büntetlenül félre lehet tenni a legünnepélyesebb megállapodásokat. Ezért a legelhatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy most éppen azok tülekednek a végleges megoldásban való részvételért, akiket a legsúlyosabb felelősség terhel a közbizalom megrendüléséért, a reformok elmaradásáért és a keresztény és nemzeti egység összeomlásáért: az élharcosrendszer vezérei, a bérsajtó kitartottjai nem hozhatnak kibontakozást. Úgy érezzük, hogy ezek az urak végtelenül lekicsinylik a magyar közvélemény ítélőképességét, amikor most a »jobboldali összefogás« jelszava mögül készülnek újabb akcióra. Hiszen ők felelősek azért, hogy ma csak hamis jelszó az a jobboldali összefogás, amely azelőtt komoly valóság volt. ők szaggatták széjjel a magyar társadalmat élharcosrendszerük által a legkisebb faluig, ők állították szembe a becsületes polgárral az élősdi kortest s ők okoztak mesterséges és fölösleges ellentéteket a pillanatnyilag egyébként meg sem oldható királykérdésben is, amely korábban azért nem volt akadálya annak, hogy magyar a magyarral vállvetve dolgozhasson, mert egy őszintén nacionalista kormánypolitika ebben a tekintetben minden bizalmatlanságot eloszlatott. El kell képednünk, hogy most a politikai törtetők és zsoldosok akarják a magyar népet összefogásra, nacionalizmusra és kereszténységre tanítani. A magyar közvélemény joggal ideges azért a bizonytalan helyzetért, amely ma a politikai vezetés tekintetében fennáll, hiszen érzi, hogy nemzetünk sorsdöntő kérdései várnak megoldásra. Ezért remél most végleges és igazi kibontakozást, ezért kíván most más vezetőket, mint akik fordítva értelmezték Deák Ferenc ércbeöntött szavait és kevésbé tudták szeretni a hazát, mint ahogy vélt ellenségeiket gyűlölték. S mi, a haza bölcsének szellemében egybeforrott alkotmányhű fiatalság elmondjuk és elismételjük, hogy az elmaradt reformokat kérjük számon. A háború után, amikor elmultak fölöttünk a vörös forradalom és az oláh rablás napjai, már élvezte a magyar nemzet egy valóságos reformkorszak munkájának az eredményeit. Bizonyos, hogy akkor nem lehetett minden kérdést megoldani, hiszen alig vergődtünk ki a legsúlyosabb fizikai és erkölcsi romlásból s előbb még a mindennapi élet gondjait is le kellett küzdenünk. Még a termelés fizikai előföltételei is hiányoztak s az Európaszerte uralkodó háborús gyűlölség nehezedett nemzetünkre. Mégis meg tudtuk találni az utat a haladásra s a nagyvonalú nemzeti munkára. Helyreállítottuk a kifosztott államvasútunkat, fölépítettünk ötezer iskolát, három egyetemet, megvalósítottuk a széleskörű szociális biztosítást, lebonyolítottunk egy sürgős földreformot, köziben még fel is fokoztuk mezőgazdaságunk termelőképességét és ugyanakkor létrehoztunk egy új magyar ipart is. Semmiből megalakult a magyar nemzeti hadsereg, igaz, sajnos, csak a békeszerződésben ránkszabott katonai korlátok között. Országszerte hatalmas arányokban építkeztünk. S mind e munkának az eredménye a magyar életszínvonal gyorsütemű és általános emelkedése volt. Világos, hogy ezt a munkát akkor a valóságos nemzeti egység tette lehetővé. Hiszen ha végigtekintünk azokon a feladatokon, amelyek abban az időben megoldásra vártak, látjuk, hogy szinte új államot kellett alkotnunk a forradalmak és az országcsonkítás katasztrófái után. De a háborúutáni reformpolitikát a világválság teljesen lezárta, holott csak átmenetileg lett volna szabad megszakítania. Hiszen oly irtózatos veszteségek nyomán, amelyeken a magyar nemzet keresztülment, az 1931-ig tartó tíz esztendő munkáját követőleg még rengeteg elvégzendő újalbb feladatunk akadt. S mégis 1931 óta vesztegel a nagyvonalú nemzetépítés. Rövid átmenet után olyan politikai uralom következett, amely a tettek helyett elegendőnek tartotta az ígéreteket. Ezért követeljük most, elvesztegetett fontos esztendőktől sürgetve, hogy olyan politikai kibontakozás jöjjön létre, amely helyre tudja állítani a nemzet belső békéjét és ezáltal képes lesz megvalósítani az elmaradt reformokat. A legutóbbi évek üres ígéretei szinte különleges csodaként tüntették föl a reformok jelszavát, holott a történelem tanulsága és a politikai tudomány alapvető tanítása szerint önként értetődő törvény minden kormány számára, hogy minden kormányzás csak akkor lehet jó és szilárd, ha szünet nélkül figyeli, fölismeri és megvalósítja az új korok igényei szerint szükséges reformokat. S nekünk még ezen a belső munkán túl egyéb nemzeti céljaink is vannak. Mert a belső munka: a megrekedt reformkorszak fölszámolása s a valóságos reformpolitika folytatása azért szükséges, hogy a magyar nép számbeli, anyagi és kulturális erejét általa fölfokozva, nemzetünk 'betölthesse a Duna völgyében történelmi hivatását. Lipták László dr. EGYED ISTVÁN francianyelvű tanulmányában a magyar alkotmányfejlődés plasztikus rajzát adja. Méltóan húzza alá annak történeti jellegét, folytonosságát, amelyen soha erőSzak változtatni nem tudott, csak a hékés fejlődés. Megdönthetetlen pilléren nyugszik ez: a szent korona tanán; nagy erőt ad neki a mindenkit átfogó közkötelék, a nemzeti közszabadságok elve. Ezen elvet kifejező törvények széles taglalása zárja be e nagyvonalú és összefoglaló ismertetést, melyet a szerző a nyári interparlamentáris konferencia alkalmával bocsátott közzé, (r.) A MAGYAR NÉPMOZGALOM szakadatlan továbbhanyatlását mutatják az 1936. év legújabb adatai. A Magyar Statisztikai Szemle közlése szerint a születési arány júniusban 20.1 ezrelék, szemben a megelőző év júniusának 20.7 ezrelékes arányszámával. Ugyanebben az időszakban az általános halálozási arány 13.7 ezrelékről 13.8 ezrelékre emelkedett s a csecsemőhalandósáfi 13.3 százalékról 14.1 százalékra. A természetes szaporodás csökkenése 1936 júniusát 1935 június havával összevetve, 0.7 ezrelék. De hanyatlott a házasságkötések száma is, folyó év júniusban 1084 házassággal kevesebbet kötöttek, mint a megelőző év júniusában, ami az 1000 lélekre (és egy évre át-) számított arányszámban 8.5 ezrelékről 6.6 ezrelékre való újabb hanyatlásnak felel meg. 2