Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Dr. Faluhelyi Ferenc: Államközi jog [könyvismertetés]

még a határidő lejárta előtt. Ez bevallása és beismerése ia Bach- és Schmerling-korsziak spiclirendszerének. Cáfolata minden alkotmánytisztelő dísznyilatkozatnak. Szörnyű kérdést támaszt: miféle forrásokból lehetnek ezrei a kormányzatnak ilyen kiadásokra, amikor a magyar nép nyomorának enyhítésére garasok sincsenek? # (Krenner Miklós), Erdély publicistája: Spektator elítélt bűnös lett Erdélyben. Fogházra ítélték s az írott szó magas műveltségű és hasonlíthatatlan erkölcsi értékű szolgájának nemcsak a testi fogság barbarizmusát kell elszenvednie. Büntetésének kitöltése után nem szabad írnia: eltiltották az írástól három évre. Féktelen lélekgyilkos uralmát jelenti ez a példanélküli ítélet az erőszaknak. Hiszen Krenner Miklós valóban lelkét vitte át írásaiba. Nagyszerű tollát, földje és népe sorsproblémáinak egészen a legkisebb részletekig behatoló érzékét a realizmus iráni sohasem használta másra, mint eszményeinek szolgálatára. Kitartott Erdély földjén, mikor tisztán látta, hogy mily szegénység és szenvedés lesz a sorsa az ottmaradt magyarságnak. Becsületes szegénységben élt és az írás, amely átvilágította fényességével Transsylvania völgyeit és bérceit, neki éppen csak kenyeret adott. Ezt a szegény kis kenyeret is kiütötték most a kezéből. És jellemző a balkáni vadság túlömlésére, hogy ez a tisztes, szilárd és müveit férfi nem csak a román államban élő magyarságért harcolt, hanem Erdély egész népéért. Hűséges, szerető fia volt Transsylvaniának, amiért most ő szenved, az Transsylvania igazsága, ami most őt sérti, az Európa kultúrájának sérelme, az ő mocsoktalan palástján esett sáros csizmanyomok nem egyedül a magyar nemzetiségeken való taposást jelképezik, hanem a müveit, kulturált és rendezett Erdély kiszolgáltatását a Balkán sötét, vad és zilált uralmának. Bezárul mögötte a börtönajtó, de elkíséri oda két ország egész népének szeretete, Magyarországé és Erdélyé, amelyek eddig együtt szolgálták és ezután is együtt fogják szolgálni a kultúra ügyéi a történelem útjain. (A titkos választójogra) vonatkozó megegyezésre szólította föl Eckhardt Tibor appropriációs beszédében a kormánypártot. Beszédét mélységes csöndben, sőt itt-ott látható helyesléssel fogadta az egységespárt nagy többsége. Az országnak belső békére, a hazafias erők összefogására van szüksége és ennek az összefogásnak egyetlen lehetséges, egyetlen becsületes útját mutatta meg Eckhardt Tibor, a Nep.-többség előtt. A politikai béke felborulásának nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a miniszterelnök nem váltotta be a titkos választójogra vonatkozó ígéretét, noha ezzel az ígérettel magyarázta az előző parlament föloszlatását. Ezt a visszás helyzetet föltétlenül meg kell szüntetni az ország érdekében és így logikus és helyes, hogy az ellenzék arra akarja fölhasználni a miniszterelnök betegsége és távolléte által megenyhült politikai légkört, hogy a titkos választójogra vonatkozó megegyezést létrehozza. * (Nyári szünetre), vidám vakációra indult a képviselőház. Október végéig nincs többé ülés. A képviselő urak hosszabb szünetet kapnak, mint a gyermekeik. Nyilván rendben van minden a hazában, őszig nincs szükség törvényekre, amelyek új utakat nyitnának a magyar fejlődésnek, őszig nincs szükség interpellációkra, amelyek a kormány és a közvélemény elé tárnák népünk sebeit. De ha végigtekintünk az alkotások szegényes és elhibázott során, amelyekkel a másfél éve nagyhangú Ígéretekkel összehívott reformparlament nemzetünket gazdagította, a hosszú kényszerszüneteken, a váltakozva ürességtől tátongó vagy viharsarki újstílustól visszhangzó ülésterem emlékein, akkor bizony alig lehet azt mondani, hogy sokat veszítenének avval, ha a reformparlament nem ülésezik és hosszú szünetre megy. # (Búcsúzóul) néma leventék szerepeltek a dunaparti palotában. A felsőház visszaküldte a telepítési javaslatot, mert közben a kormány is belátta, hogy e javaslat tátongó hiányosságai módosításokat tesznek szükségessé. Erre a képviselőházba az új stílus választási módszerei által bevezetett Nep-urak közül többen nyilatkozni kezdtek, hogy majd így meg úgy megmutatják a felsőháznak. A törvényhozás kiegészítő testületéről ily alkotmány- és törvénytisztelettel gondolkozó képviselők azonban hirtelen elnémultak, mikor a módosított javaslat tényleges tárgyalására került a sor. Közben ugyanis nyilván eszükbe jutott, hogy a módosításokat a kormány javasolta a felsőházban s így, ó jaj, a kormány ellen nyilatkoztak, mikor a felsőházon akartak ütni egyet. Már pedig a politika bölcs óvatosságát szem előtt tartva, úgy látszik a jelen helyzetben célszerűbb — ha talán nem is bátrabb — dolog a felsőházat támadni, mint a kormányt. S így ezek az urak most nyugodtan elmondhatják egymásnak: si tacuisses, philosophus mansisses. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. (Egy dátum), amely mellett nem mehet el részvétlenül senki, aki ez országban él: 1920. június U., a trianoni »békeszerződés« aláírásának napja. Hazánk 282.870 négyzetkilométer területéből meghagytak 92.833 négyzetkilométert. Tizenkilenc millió lélekből nyolcmilliót! E nap, mint bélyeg éget bennünket, immáron tizenhat esztendeje. Ám Európa lelkiismerete már felébredt, ha tettekben még nem is nyilatkozhatott meg a sokhelyt felbukkant, őszinte rokonszenv. Mi, az alkotmányiul fiatalság nehéz szívvel várjuk ia lidércnyomás megszűntét. Arról már gondoskodtunk, még a télen, hogy messze testvéreink, a mostani »határszélen« is gondoljanak e napra. Amikor mint emlékezetes— nyolc községnek: leventeegyesületeiknek, gazdaköreiknek rádiókészülékeket küldöttünk, egyetlen kikötése volt alapítványunknak: minden év június 4-én tartassék emlékünnepség, míg a mostani állapot fennáll. S június 4-én, ezidén először, amikor megszólalt a rádió, nyolc magyar szigeten gondoltak, erősen gondoltak trianoni megnyomorításunkra, 27