Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Dr. Faluhelyi Ferenc: Államközi jog [könyvismertetés]

SZABAD SZÓSZÉK (JÚNIUS-JÚLIUS) (Horthy Miklós), a magyar nemzet első katonája, Magyarország kormányzója június 18-án hatvannyolcadik születésnapját ünnepeilte. A Deák Ferenc Társaság és az Országút hódoló tisztelettel osztozik az ország örömében, s most is, e sorokon keresztül hűséggel kíván hosszú, egészséges életet — nemzetünk javára — hivatott vezérének. # (Deák Ferenc emlékezetének) valóban nemes szavakkal áldozott az igazságügyminiszter úr a soproni ügyvédi kamara díszközgyűlésén. A magyar pecsétőrtől ezt el is vártuk. Mert ugyan ki lehetne a deáki eszmék hivatottabb szószólója, ha nem a jog, a törvény és1 igazság legfőbb hivatalos védelmezője a magyar közéletben, s ha nem arról a helyről méltatnák legelsősorban és legmélyebb meggyőződéssel Deák Ferencet, mint a nemzet vezérét, ahol a haza bölcse egykor maga is ült? Most már csak azt tartanok kívánatosnak, ha a fenkölt igéket megszívlelné, és követné az a politikai tábor is, amelyhez az igazságügyminiszter úrnak — most hirtelenében valóban nem tudjuk, — szerencséje, vagy szerencsétlensége van-e tartozhatni. Mert ez a tábor, legalábbis egy tekintélyes része, még mindig a párttotalitás és a vezéri elv alapján áll, s a magyar alkotmány félretételével olyan állami berendezkedést szorgalmaz, amely sohasem volt magyar és sohasem volt szellemében keresztény. Pedig Deák Ferenc megmutatta, bebizonyította, hogy csak ezeken a kipróbált alapokon lehet az európai magyar életet tovább folytatni, s a történeti alkotmány pozitív keresztény erejével válság- és időállóvá tenni. * (Ha már az alkotmánynál és párttotalitásnál tartunk), akkor figyelmébe ajánlhatjuk a parlamenti viharsaroknak egy másik Nep-fővezér, Sztranyavszky házelnök úr épületes kijelentéseit is. ő szintén olyan közjogi funkcionárius, aki hivatalból alkotmánypárti, amint erre joggal és büszkén hivatkozott is. Igaza van az elnök úrnak, tényleg őrültség volna Magyarországon a diktatúra, amikor itt alkotmányosan is lehet kormányozni. A gyöngébbek kedvéért azonban sietünk mindjárt megjegyezni: nem is, hanem csak alkotmányosan lehet. Bizonyos mondattani határozatlanság miatt ez ilyen bizonyossággal nem csendült ki a beszédből, amelyet pedig, egyébként, őszinte örömmel és elismeréssel fogadnánk, mint minden jó és becsületes megnyilatkozást, bárkitől és bárhonnan jöjjön is. Ámbár lehet, hogy tévedünk, ós a képviselőház elnöke valóban azt akarta kifejezésre juttatni, amire mi állandóan gondolunk; az volna ennek a nemzetnek a legnagyobb szerencsétlensége, ha letérne a Deák Ferenc által kijelölt történeti ösvényről, és idegen eszmék oltárán áldozná fel őseinek ezeréves szellemkincsét, a jognak és szabadságnak megszentelt hagyatékát. (Bethlen István gróf) egy külföldi hírlapíró előtt tett nyilatkozatában mesteri keresztmetszetét adja a jelenlegi külpolitikai helyzetnek. Neki mindig tiszta, világos megállapításai, mélyenjáró, messzi távlatokat mutató ítéletei vannak. Valóban, csak a külpolitikai gondolkodás művésze nyújhat ilyen értékeket. Ezek láttán önkénytelenül is felmerül az emberben a1 gondolat: vájjon olyan gazdagok vagyunk szellemi nagyságokban s a magyar nemzet külpolitikai láthatára olyan derűs, fellegmentes, hogy akkora méretű diplomatát, mint Bethlen István, aki világviszonylatban is a legnagyobbak között áll, ilyen könnyed lemondással nélkülözhet az országvezetés? # (A cseh nemzetvédelmi törvény) valóságos kalodát csinál a Felvidékből a magyarság számára. Ezentúl még tüsszenteni sem szabad a katonai hatóságok engedélye nélkül Felsőmagyarországon. A közszabadságok terén eddig sem volt a magyar őslakosság valami túlságosan elkényeztetve, de az eddigi állapotok még mindig paradicsomiak azokhoz képest, amelyek mostanától kezdve várnak a magyarságra. Az emberi jogok, a történeti haladás megcsúfolása ez az úgynevezett nemzetvédelmi törvény, mely a magyar felsőházban megrendítő szavakra indította Kánya Kálmán külügyminisztert. Valóban, a nemzeti becsület kérdése volt immár számunkra ez az állásfoglalás. Végre! ... ez a kiáltás szakadt ki a magyar szívekből, amelyeket a megpattanásig feszített már a bennük felhalmozódott bánat és keserűség. Igen, a Népszövetség elé kell járulnunk, mentől hamarabb, és minél alaposabb felkészültséggel, de nemcsak a felsőmagyarországi, hanem az erdélyi és délvidéki magyar kisebbség szenvedéseivel és panaszaival is. Elég volt 17 esztendőn keresztül a néma tűrésből és hallgatásból, következzék most már a magyar kisebbségvédelem cselekvő politikájának korszaka ! (A 33-as bizottság) életének meghosszabbítását súlyos alkotmánysérelemnek kell minősítenünk. A 33-as bizottságot ugyanis eredetileg azért állították fel, hogy az 1931jben az osztrák Creditanstalt bukása nyomán bekövetkezett általános gazdasági válságban rendkívüli felhatalmazás alapján kiadásra kerülő szükségrendeletek alkotásába az országgyűlés mindkét háza is belekapcsolódjék, még pedig 33 reprezentáns kiküldöttjén keresztül. A hirtelen felvetődött válságban a törvényhozás csak rövid átmeneti időre ruházta át a maga jogkörét a 33-as bizottságra, helyesebben a kormányra, és kifejezetten csak végszükségben járult hozzá ahhoz, hogy alapvető jogain öncsonkítást kövessen el. A magyar alkotmánynak alapvető tétele, hogy adót csak törvény útján lehet kivetni. Nyilvánvaló, hogyha ezt a jogát a törvényhozás végszükségben átruházza a kormányra, ez a felhatalmazás, csak a végszükség tartama alatt, tehát a szükséges legrövidebb ideig maradhat életben. Nem lehet komoly alkotnia25