Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Sárközi térkép

Reggel: semmit sem ettem. Délben: kenyeret ettem. Este: krumplilevest ettem. Markó Katalin II. o. t. És ez így megy tovább 120-szor. Kivétel az a néhány tanítógyermek, jegyző lánya, lateiner gyermeke, egy kéi jobbmódú iparos'csemete, akinek jut egy bögre kávé vagy tej... A'táplálkozásra vonatkozólag eddig felhozott példák a szegényrétegekre vonatkoznak: a napszámos, törpe- és kisbirtokosokra. Nagy ellentét van a gazdagabb, tősgyökeres -árközi nép és a rosszul és szegényen táplálkozó, ^bevándoroltaké táplálkozása között. Ha például elmegyünk egy lakodalomba, elámulunk, ami olt folyik. 300—400 vendég, rengeteg étel és ital, válogatottnál válogatottal)!) sütemények. Egy lakodalomban pél dául annyi kalácsot sütöttek, hogy 52 kg. cukrot használtak el. Torták százával, egy-két sertés, marha, rengeteg szárnyas, 150—200 darab. Ezalatt pedig a Zapé Júliák, a Bognár Lacik, Varga Istvánok csak tovább éheznek és dülöngözö betűkkel együtt maguk is dülöngőznek ... * Még néhány szót ennek a népnek jellemző szokásairól, felfogásáról és »több efféléről^, mint ahogy Széchenyi mondja, mert ezek együttvéve alkotják meg egy népnek a jellemét. Mint általában véve, úgy itt is, a parasztok udvariaskodni nem tudnak. Amit az urakkal szemben mutatnak, az nem őszinte, nem szívből jön. Ennek azonban nemcsak a paraszt az oka, hanem azok is, akikben csalódott, ^akik elzárkodottá tették. Ami viszont szívéből jön, azt nem mutatja, nem érzelgős. Az istenkáromlás igen megszokott valami, nem is veszi észre, hogy az Isten nevét viszi bele kacskaringós és utánozhatatlan káromkodásába. Ha valakinek az apját vagy anyját szidják, az nagy dolog. Az Isten nevéért még egyik paraszt sem verekedett, de az anyjáért, apjáért vagy a kedveséért már sokat... Búcsúzáskor nem nagyon csókolózik, egy kézfogás és már megy is. Ezek általában is jellemzik a ^parasztot t. Igen érdekes az a szokás, hogy nem szeretik használni ünnepnapon az egyszer kimosott inget. Egy fiú stafirungja a következő volt: 52 ing, 38 alsónadrág, 36 abrosz, ágyhuzat, egy szoba bútor a legújabb divat szerint, mert ha a fiú megy a felesége házához, akkor az visz mindent, ha a lány, akkor az viszi. Sok pénzt költenek ruhára. Azért említem ezt a nép szokásai között, mert az. Mégpedig olyan értelemben az, hogy mindig azt veszik meg, ami a legdrágább, de nem kell, hogy a legjobb is legyen. Igen szeretnek vidéken vásárolni. A nép szokása ved kapcsolatosan foglalkozni kell a: irodalom utáni érdeklődésével is, mert az a parasztnál csak így tartozik a kultúrához... Nincs, sajnos, olyan irodában, amelyben a paraszt magára ismerne, amelyben meg tudná ismerni magát. Közel lévén a városhoz, kihozza annál,- aszfaltirodalmát főleg a fiatalok — és falja a színes regényeket, meg a többi hasonló nívójú és értéktelen könyvet. Könyvtára mindegyik községnek van, azonban nagy baj az, hogy Herczeg Ferenc Pogányok jáuál lezárul az irodalomnak " falu felé vezető útja. A könyvtárak nem gyarapodnak. Az irodalom utáni vágy megvan, nagyon szeretnek olvasni, csak az a baj, hogy nincs mit és ha van is, a paraszt nem tud válogatni és nincs, aki vezesse ... Ennek az eredménye már igen erősen látszik különösképpen a lányoknál. Kifejlődői! n-áluk egy úgynevezett y>Courths-Mahler«.-ny élvezet. A dekadencia árnyéka vetődik előre. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy már ebben él a magyarság ezen a vidéken, de igaz, hogy jelei már minden terűiden ni ulátkoznak. Vannak még nagy nekibuzdidások, amelyek tiszteletreméltóak, de ha a vezetők részéről teljes is lenne a jóakarat, a munka dugába dőlne, mint mindig a bizalmatlanság; rosszakarat miatt. Faji arca el mosódóban van. A gazdagabbak behódolnák a polgári élei stílusnak. A szegények pedig szegényebbek lesznek, mert a tösgyökerescs lakosság kezéből lassan, de nagyon biztosan átvándorol minden az új honfoglalók kezébe. Közöttük van két falu diaszpóra népe, amely szüntelen szivárog, mint zsellér; vincellér, hogy azután megtakarított pénzén a zavarba jutott gazdától földet, házat vásároljon. A város magához vonza a gazdagabb elemeket; kivetkőzteti paraszti mivoltukból és megszületik a polgár-paraszt típus, amely az előbbivel szemben korcsosulást jelent, mert emberei gyengülnek és egyre akcióképtelcnebbé lesznek. Amíg a város hódít; addig a két sváb telep ontja az üresen maradt területekre a pótlást. Minden üresen álló vagy gyengén védett területet elfoglalnak és ahelyett, hogy ők asszimilálódnának, környezetüket szívják fel... Ez a németség. Terjeszkedésükben megfigyelhetjük, hogy a földszerzést tartják szem előtt. Tudják, hogy Magyarországon az lehet igaián ható tényező, akinek földje van. A négy magyar sárközi faluban 646 német (sváb) él; ezek közül 576-nak van birtoka. 1935-ben az egyik község határából 67 hold és 1513 D-öl ment át sváb kézbe. Ez csak egy példa a németség terjeszkedésének arányára... A két német község, mint valami bázis helyezkedik el a magyar falvak között. Az egyik Báttaszék 4555; a másik Várdomb 673 német lélekkel. A községek népsűrűségének a viszonya is mutatja a helyzet kiélezett voltát: Becs: 47.9; öcsény: 17.9: Alsónyék: 39: Sárpilis: 12.5. Ezzel szemben Báttaszék: 121.7: Várdomb: 202.5. E számokhoz nem kell kommentár: maguk helyett is beszélnek. És !>a nem tudnók, hogy mit; akkor jegyezzük meg: azt, hogy ma, amikor nagy szavakkal beszélünk a magyar problémák megoldásáról és az egész országot ki akarják tenni egyesek reformáló ösztöneik nem mindig céltudatos munkájának; ne felejtsük el, hogy a modern társadalom össze-visszaságában a hibakeresés csak a társadalom legkisebb rétegeinek a megismerésénél eredményes és hogy csak kis egységek körében lehet egészségesen javítani. És befejezésül, amint az Alföld »rideg parasztjairól írt könyvben olvassuk: »Ez a valóság. Akik érdeklődnek fajtájuk és osztályuk sorsa iránt, nézzenek utána és amiben nem túloz, arra keressék a megoldást. Keressék és ha komolyan keresik: megtalálják.<í ifj. Kelemen Sándor (Decs) 21